Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

4. füzet

167 függesztettek fel, nedves szénával mind addig füstölve azokat mig tovább azt nem szenvedhetve, akarva nem akarva, nyil- vániták, hogy készek a római egyházba átlépni. Rá állítva ele­ven szénre, vagy tüzes vasra, bele mártották tóba, pocsolyába, mély kútba, kitépve hajukat, gombostűvel tetőtől talpig szur- kálták, kegyetlenül megbotozták, tüzes harapófogóval orron fogva körül liurczolták a szobában, és azon kívül mind addig, mig meg nem vallották, hogy római katholikusokká fognak lenni. Használták főeszközül azt is, hogy alvásukban hábor­gatva, megakadályozzák; mely végre éjjel és nappal a könyü lovasok egymást felváltva, felettük őrködtek, és hallatlan lárma, és dühös csattogással szemükről az álmot szétűzték. Ha azonban csak egy pillanatra is álomba merültek, ez esetben hideg vizet fecskendeztek szemeik közzé, és arczáikra, vagy pedig más kín­zással ébresztették fel. Ezen kínzó mesterség, tartott gyakran 10 napig, még tovább is. Leginkább pedig a szenvedő bete­geknél, gyakorolták ezen pogány mesterséget, mert azok ágya mellett, tuczet trombitások állva, úgy harsogtatták trombitá­jukat, hogy a szegény szenvedő beteg, csak egy pillanatig sem nyughatott, vagy pedig- egy veresréz-üst megfordítva tartatott feje felett, mind addig dobolván vele, mig érzései meg nem szűntek. Sőt még a szerencsétlen hugonották halála sem volt megkímélve az üldözéstől; mert ha katholikus lelkésznek a hal­dokló meg nem gyónt, e nélkül nem is történhetett annak tisz­tességes eltemetése, hanem az utczán keresztül czipeltetve, dögnyuzó helyre vettetett, azok pedig, kik elébb ily eljárás nélkül eltemetteltek, ezen czél elérése végett ismét felásattak. Ezen kívül egy protestánsnak sem volt szabad lakhelyét, annál inkább házát elhagyni, és csak is hitvallása megváltoz­tatásával szabadulhatott meg ezen pokoli gyötrelemtől. Ha pe­dig egyiknek, vagy másiknak háza végképen elpusztítva kiszi- vattyuztatott, úgy hogy ez semmi eszközt nem találhatott élete fenn­tartására, szükségei fedezésére: az a koronajószág bérlőjéhez utasittatott, ki fekvő vagyonára, tetszése szerint adott kölcsönt és a vagyont önkéntesen el is kobozhatta. Nem használt az semmit, ha csupán a családfő vette fel a kath. egyház hitvallását, mert mind addig ott alkalmatlankodtak a könnyű lovasok, mig a család legkisebb tagja is meg nem hódolt, és csak akkor ha- gyák oda a zaklatott háznépet, midőn már nem volt senki megtéríteni való, azután pedig oda szállásolták be magukat ré­mítő zörejjel, hol még találtak ellenszegülőket, nem téve semmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom