Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
4. füzet
163 lóikat elfogják veszteni, csak az ö kócsagtollas bokrétáját vigyázzák, mely őket a dicsőség és győzelem utján fogja vezetni. És megütközvén, ellenségein tökéletes győzeimet aratott. Ekkor katonáit arra kérte, bogy a francziákkal kiméivé bánjanak, a spanyolokat pedig épen ne kíméljék, a minthogy azok köz- zül igen kevesen szaladhattak el. Több ily ütközet után, Párisi vette körül ostrommal, de ez a város, ámbár benne i3 ezer ember halt meg az éhség miatt, és még több is meghalt volna, ha Henrik az asszonyokat, öregeket, gyermekeket, pártfogása alá nem veszi vala, még sem volt hajlandó hódolni. Ezt látván a protestánsok, hogy a polgárháborúnak vége szakittassék, önként arra kérték a királyt, hogy a reformata vallásról a jó békeség kedvéért mondjon le. Jól van — úgymond a király — azt is megteszem; mert ott is, a lelkiismeret szabadságának ugyanazon hive leszek, mint voltam. Ekkor a Nantesi edictu- mot kiadta, melyben meghagyva megparancsolta, hogy a hugonottáknak tökéletes vallásbeli szabadságuk legyen. Ekkor a pápa VIII. Kelemen, ki őt kiátkozta, ez alól felszabadította, a midőn IV. Henrik követői, olymn ruhában jelentek meg a pápa előtt, a milyenben bünbánást szoktak tartani. A szent Péter temploma előtt, az 5i-ik Zsoltárt énekelték, és minden vers eléneklésekor, a pápa egy vesszővel vállaikra ütött, aztitán a maga felemelt helyén lévő székből felállván, hajadonfővel imádkozott, és nagy felszóval ezt mondá: hogy ő az Isten, a Szent Péter és Szent Pál nevében IV. Henriket, az átok alól felszabadítja, csak hogy misére járva, minden tartományaiban, egy-egy kolostort épitessen, az olvasót napjában végig imádkozza, a böjti napokat szorosan tartsa meg stb. — Ilyen dolgok is történtek abban az időben. Ez a felszabadítás ugyan, IV. Henriket, sem jobb, sem nagyobb emberré nem tette, hanem ellenségeinek a nantesi edictum szálka lévén szemében, ezen halhatatlan nagy lelkű fejedelmet, kit az ország is legnagyobb királynak nevezett, Sűlli min ist ere által; ki a kincstár rósz karba levő állapotján annyira javíttatott, hogy 330 millió frank adóságát kifizette, és még ennek számára 4o milliót hagyott, a tudományokat, mesterségeket, a selyemtenyésztést virágoztatta, a járhatatlan pos- ványokat, az elpusztult tartományokat, rövid időn termékeny földekké változtatta, egyszóval igazán megérdemlette, hogy erényeit idővel Woltér Henrias müvében láng szavakkal magasztalja ; ezt a nagy embert, ki még azt is feltette magában,
