Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

4. füzet

161

hogy e gyűlést meggátolja. Az összes magyar protestáns tizmus, sőt az egész ország figyelme fordult ez alkalom- mai Debreezen felé, érdeklődéssel várva a történendöket.

E gyűlésen Balogh Péter, helyettes superintendensi és gr. Dégenfeld Imre h. főgondnoki minőségben elnököltek. E nagy nap dicsőségéből kitűnő rész illette őt, mint helyettes fögondnokot, ki egy pillanatig sem habozott, nem ingadozott: de megállta fenyegető veszélyek között is helyét.

Ezt mondván: „ha meg kell is halnom, meg nem tagadlak téged egyházam s törvény adta jogaidat védelmezem !“

Az egyházkerület nem is késett — nagy érdemeiről megemlékezve — megtisztelni őt legnagyobb bizalmával, mit csak nyújthat világi férfiainknak hálás elismerése jeléül s az egyházkerületi főgondnoki székbe emelte öt szavazatainak roppant többségével, melybe a még 1860. augusztus havában tartott közgyűlés alkalmával ünnepélyesen be is ültettetett.

Ez időtől fogva köztiszteletnek örvendő főgondnoka volt a tiszántúli egyházkerületnek. Érdemei, közhasznú tevékenységéből kifolyólag, az egyházkerület s a debre- czeni főiskola körüli működésében elég számosak. A többek között a hatvanas években még újnak nevezett főiskolai épületnek uj tető alá vétele s a régi — még Rá- kóczy korából fennállott — főiskolai épületnek lebontása és egészen újból építtetése körül maradandó érdemei vannak.

Azok, kiknek alkalmuk volt e téreni működésének tanúi lehetni, ismerik, tudják azokat különben is s úgy az egyházkerület, mint a főiskola történelmének lapjai számos helyeken s hálás megemlékezéssel örökitik meg az ő nevét. Öt. legjobban úgy jellemezhetjük, ha azt mondjuk, hogy ö mind az egyházkerületnek, mind a főiskolának a szó nemes és igaz értelmében fögondnoka