Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
4. füzet
158 áldozattételekkel mutatta meg. A negyvenes évektől szinte végperczéig, állandóan tevékeny részt vett az egyház ügyeinek bölcs intézéseiben, úgy tekintve az egyház ügyét, baját: mint a magáét, mint a melyért kiváló buzgalommal fáradozni, s a buzgalmat áldozattételekkel pótolni meg, magyar protestáns emberre nézve szent és nemes kötelesség. Mi, a kik évek hosszú folyamán láttuk az ö egyháziránti buzgóságát; kik véle munkálkodva, ifjabbak bár sokszor kifáradtunk: ő hajlott kora daczára kitartotta a munkát, nem restelte az államsegély részre osztásának nem egyszer éjfélekig tartott ineghányás vetését, hogy oda menjen a segély, hol sürgősebb s a hová vallási és nemzeti szempontból juttatnunk halaszthatatlan. Nagy bizonysága ez az ő egyház iránti buzgó szereteté- nek. Valóban, a diesőült, bölcsen előre látó volt a nagyobbakban, türelmesen bajlakodó és intéző a kicsinyekben. Magyar protestáns egyházunk, iskolai, történelmi népies, vallás erkölcsi irodalma mind az egyház benső életerejének nyilvánulásai; saz idveziilt Dégenfeld e tekintetben is mint kitűnő pártoló magaslott ki. Es ez napjainkban, midőn protestáns főuraink, nem csak hogy nagyobb mérvű áldozatot, nem hoznak a protestáns egyházunk életéhez tartozó irodalomért, de sőt a közönséges támogatók közt is alig találkozunk néhánynak nevével: mutatja, hogy Dégenfeldünknek az egyház iránti buzgalma egész szeretet volt, az egyházat a maga egészében minden érdekeivel és nyilvánulásaiban fogva fel. Az ö élete, egyház iránti buzgósága őt azon nagyjaink közé emeli, kik a magasabb dolgok és eszményképekért heviilö szeretetöket, az annyi vihart kiállott magyar protestáns egyházban összpontosították! Legyen áldott emlékezete! CZELDER MÁRTON. Gróf DÉGENFELD SCHÖMBERG IMRE, a tiszántúli egyházkerület munkás, buzgó főgondnoka, született 1810-be Erdőszádán, Szatmármegyében. — Atyja, gróf
