Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2-3. füzet
132 mulasztást nem hanyagság okozta, hanem részint az, hogy ezen bizottság nem látta a munkálkodást szükségesnek, részint mivel a mi gondos főgondnokaink és püspökeink rajta tartották ujjai- kat ezen ügyön, s résen állottak, hogy tegyenek, ha kell tenni, ők lévén külömben is megbízva azzal, hogy egyházunk jogai és érdekei felett őrködjenek. S még bevalhatja azt is, hogy a közelebbi vasárnapon a püspökök és fögondnokok értekezletet tartottak s ebben is az alapoknak jelenben nem bolygatását határozták el. A végzés lett, hogy a kerületek elnökei továbbra is megbizatnak ezen ügynek nyilvántartásával. Következett Szász Károlynak a dunamelléki kér. által a konvenhez felterjesztett ügye, vagyis annak eldöntése, hogy nevezett miniszteri tanácsos, de a ki egyszersmind egyetemi magántanár is, megtarthatja-e továbbra is lelkészi jellegét, miután a zsinati törvények szerint a lelkészi pályáról más életpályára lépők, kivéve ha a tanárira lépnek, azt elveszítik, sőt lelkészi oklevelük is az ilyeknek megsemmisittetik. A konventi tárgyakról referáló bizottság a papi jelleget meghagyandónak véleményezte. Kovács Alb. Bár megvan győződve, mondá, hogy az érdekszövetkezetek ellenében aligha számíthat diadalra, s bár nagy elismeréssel viseltetik Szász K. érdemei iránt, de mivel Sz. K. a lelkészi pályáról lelépett és pedig nem a tanári pályára, mert hiszen ő nem is tanár, csak docens, hanem államhivatalba lépett, ezért irányában a zsinati törvényt alkalmaztatni kívánja. Azt nagyon sajnálja, hogy a lelkészi oklevél megsemmisítését is kimondta a törvény, ez helytelen, de már ha törvény, ezen pontj i előtt is meg kell hajolnunk. Kolozsváry személyes kérdésében szólalt fel s ragaszkodott Kovács beszéde alatt nyilvánított s heves párbeszédet előidézett azon nézetéhez, hogy különbség van a docens és magántanár között, s hogy Szász magántanár. Szentpétery. 0 személyesen nem ismeri Szászt, s igy semmi érdekközösségben vele nem lehet, de külömben is őt azon útról, melyre meggyőződése vezeti, semmi földi hatalom le nem térítheti, azért a fennebbi vádat visszautasítja. Ismeri azonban Szászt munkái után, és ő tudja, hogy azon zsinati törvény, melynek megalkotásában ő is részt vett, nem ily férfiakra vonatkozólag hozatott, hanem olyanokra, kik a lelkészi pályát elhagyva napszámosokká, szénahordókká lettek, de még ezen sem becsületesen forgolódtak. Az ilyeket igenis szükséges lel
