Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

12. füzet

515

várában ; a te neved a németek hálás sziveibe vésve rna* rád mindenütt, hol éneklik: Erős vár nekünk az Isten- A te elesésed helye szent hely marad, a német nejt előtt évszázadről-évszázadra és a. mai napon újra igy szól .a a szent emlékkő: „Nem tudjátok-e, hogy fejedelem és nagy fejedelem esett ina el az Izrael népe közül ? (2 Sám3. 38.)

Itt esett el, igenis, de ugyanitt szebben tel is támadott. Az evangyéliomi hit-bátorság e szent áldozati köve.

ír.

Nemes a 1 a p k ö v e 1 e 11 a z e va n gy é 1 i o rn i sze r et e t m ü véne k.

Képzeljétek magatokat ismét vissza, nem 250 hanem 50 és 45 évvel.

1832. november 6-án evang. hifii, német férfiak se- rege volt e helyen összegyülekezve, üdvözlendő a svéd követ és megemlékezendő a régiekről. Es kegyeletes lelkesedéssel elhatározák, hogy e szikladarab, melyet a király hűséges lovásza a szomszéd föld mívesek segítségével ide hengeritett volt s mely őrizetlenül és minden ékesség nélkül feküdt volt itt 200 éve« át, az idő viszontagságainak kitéve, az utókornak is legyen emlékköve, és hogy méltó emlék boltozodjék fölé. Öt évvel később pedig, 1837, nov. (>., készen állt az emlék és ezrivel vonultak ki Lützenbe ünnepi menetben és ünnepelték az emlék leleplezését ünnepi énekkel, trombita szóval, harangozással és ágyudör- géssel. Es ekkor, a nemes lelkű Dräsek e, Magdeburg püspöke, felavató, lelkes szavai nemcsak valamennyi 11a 1 - gató szivére voltak gyújtó hatással, hanem gyújtottak valamennyi német tartományokban és szítottak oly tüzet, inelv még máig is Ó2r.

Mert nemcsak kő és vas emléket akartak itt a svéd király tiszteletére és az evang. Németország einlékezteté- sére állítani, hanem élő emléket szántak a hős királynak. Hivatásuk volt e köveknek, hogy beszéljék, kiálltsák a német népnek: Ragaszkodjatok híven evangyéliomi hite-