Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

476

00. Am lássad te dolgod, ha istentől nem félsz,

Miért van az, hogy t,e az égre fél nem nézsz,

Sok praktikákat tész:

Te is még porrá lesz,

Mert föld elnyelni kész.

Cl. Megvakit az Isten, ne bántsad a Lóthot:

Csak semmire becsül, mint elvetett tótot,

Vagy egy rongyos foltot:

Mert csúfolod Jóbot,

Hogy eddig kínlódott. Gon 19. 11. — Jób. 42. 2‘

62. Hogy többé Dávidot ne kergesse Saul Módot találsz ama palotából.

Magas szépházábul.

Ralisakét azontúl,

Fogja zabolástul. T. Sám. 23 26. 27. 23. — Fsai. 37. 29.

63. Azt miveli veled, hogy te nehéz kő légy,

Elleuségid megrontsd, valamelyfelé mégy/

Pusztítást nagyot tégy,

Xagy becsületet végy,

Mondja azt nem csak négy. Jack. 13. 3.

64. Semmi tanáts nem fog a nagy isten ellen,

Ám teljes elmédet bocsásd is meg mélyen,

Nincs tőled ki féljen,

Előtted fel keljen,

Mert ül magos helyen. Prov. 21. 30.

65. Csak megnevet téged mikor te igát vonsz,

Krisztus ártására nagysokszor is meggyónsz.

Szörnyű tüzet rád vonsz,

Elesik tőled koncz

Bár haragot kionts. Pral. 2. 3. 4.

66. Lelkedet hát kérem a magyart ne gyűlöld;

Mert téged is befog még három singui föld,

Piros orczád lesz zöld,

Elliágy e földi vöd;

M ért nincs tartó erőd.

67. Átok alá rekedt ama régi Méroz,

Hogy fegyvert nem fogott zsidók mellett, volt rósz,

Mai harczok s ő borcz, Félelmes mint orosz,

Úgy fűt ugyan poroz. Jud. 5. 23.

63. Te bánjad? had szói Íjak egyet jó magyar vér!

Szivet kiért adta a krisztusi nagy bér ;