Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

30. Eger várát rontá harmadik Mahumeth, A. D. 159(»» Mondjad szegény magyar; kivájod szememet,

Ki vöd a szivemet,

Hogy jajra ügyemet, —

Juttatád tőkémet.

37. Miért miveled ezt ó mennyei nagy ur!

Hogy e csúnya nemzet hazánkból igy ki túr,

Lábával tápod s gyúr,

Szivünkbe ugyan fúr Sok javainkban csak túr.

38. Nyilván egyik oka az, hogy mi kezünk rest,

Az imádkozásban csakugyan azon test,

Ritkaság minket fest,

Sokszor próbáltuk ezt,

Mikor ittunk egyest. Exod. 37. 11.

39. Hát te hol vagy mostan istenes szent szombat,

Mely napnál mi szivünk tartott még nagyobbat! Szentelünk is jobbat,

Addig jártunk utat,

lm a tűz fellobbaut. Lev. 20, 34. 35.

40. A sok predikállás volt előttünk tréfa Süvölfe a biró s eljőve Musztafa,

Ránk dilié a nagy fa,

Ezt az Isten mondja:

Pirulj hát meg orezu. Gén. 19, 14. Esa. 5. 20. 27. Mát. 3. 10.

41. A világosságban vakoskoduak mint vak,

Behunytuk szemünket s úgy tapogattunk csak,

Voltunk néma alak,

Nem mozgott az ajak

Jóra, kiért harag, Joli. 3. 19. Los 7. 9.

42. Uram jó nagy Isten mi országunk mely ősz.*)

Sok keserű mérget ez ellen nem egy főz;

Jajjal sűrű mint gőz,

Romlásunkba kérünk Hogy minket megelőzz.

43. Sorsunk arra juta mint elvetett polyva,

Nevet Edom fia, csak meg vagyunk halva,

Mint kis gyermek fulva,

Ugyan talpon álva,

Leszünk majd kimúlva. Sam. 3. 47. — Hús. 18. 13.

*) llégi kifejezés =: árva, vér, elhagyatott. K. í\

ao*

O ú