Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
<10 és helvét hitfelekezetü egyházaknak sorsa, léte s rendezése érdekében; megkeresve lévén, miszerint ezen ügyben vállalnám el a közbenjárást, valamint a horvátországi miniszter, úgy a bán ő exceliencziájuknál s tenném meg a kellő lépéseket, melyek az érintett kérvény sikerének előmozdítására szolgálnának. Eleven színekkel ecseteli ezen memorandnm Horvátországban levő hitsorsosainknak s az elszórtan, úgy látszik a pátens szabályai alatt ott létező szegény egyházak keserves sorsát. Igaz ugyan, hogy azon egyházak, az egészen isoláltan s minden egyházi támasz nélkül álló zágrábi egyház kivételé- geographiai fekvésük szerint be vannak kebelezve valamint a helvét, úgy az ágost. hitv. magyarországi superintendentiákba, hanem mindamellett nélkülözik mégis ezen egyházak azon szerves összefüggést és egyházi kötelékeket, melyek egyedül képezhetik egy közegyháznak létét; s igy a három — egy királyságban külön külön elszórva minden szorosabb egyházi kötelékeken s egyházi kormányzaton kívül álló egyházakban vannak helvét és ágost. hitvallású 20,000 hívek, s tengődnek elhagyatva minden szervezet nélkül s képeznek összesen egy közegyházat. — Ezen keserves állapotokat bővebben tünteti ki a fenemlitett emlékirat, melynek elolvasása után önkénytelenül merül fel minden buzgó protestestánsban azon kérdés, nem vagyunk-e mi magyar protestánsok hivatva, sőt nem vagyunk-e kötelesek hitsorsosainknak segédkezet nyújtani s jelesen közreműködni, hogy Horvátországban egy protestáns közegyház megalakulhasson s ottani hitsorsosaink azon jogok élvezetébe helyeztessenek, melyek törvényeinkszerint őket a magyarországi protestánsokkal együttesen illetik meg s melyeknek élvezetében jelenleg nincsenek. A többször említett emlékirat elolvasása alkalmával bennem is fel merülvén azon nézetek: vallásos s hazafias kötelességemnek tartottam felkarolni a horvátországi protestánsoknak ügyét. Ennek következtében, hogy az ügy tágasabb körben is váljék ismeretessé, gondoskodtam az egy példányban nekem megküldött német nyelven szerkesztett kérvén}mek magyarra fordításáról s annak több példánybani kinyomattatásáról. Mindenekelőtt pedig hivatva éreztem magamat, említett példányokat a magyarhoni két protestáns egyház kormányzatának élén álló tekintélyeknek azon bizalmas kérdéssel megküldeni, vájjon vallásos, de nemzetiségi szempontból is kiindulva, kell-e, lehet-e s indokolva van-e, hogy a magyar protestáns egyház fejtsen
