Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
10-11. füzet
431 konszenv nem vezérel. Magyar prof. egyházunk halvány arcza van előttünk, melynek vonásai mindinkább erőtle- nülnek. Ad-e ezeknek majd erőt, virágzó elevenséget a királyilag jóváhagyott iskolaiigy nélküli törvény. A hit erő, a benső buzgalom hiányait pótolni fogják-e a felülről jóváhagyott, külső intézkedések: a jövő fogja megmutatni Zsinatunk, az iskola ügyin kívül, a többi kifogásolt pontokra tett megállapodása, uj szövegezése által, egyházunk szabadságát teljes mértékben szem előtt tartotta. S ezek és a többi tárgyak vitatása körül, jól esett látnunk egyes feltörő szikrázatát a magyar prof. egyház, alkut nem ismerő szabadság szeretetének, azon jóltevö lángnak, melv nem égeti meg a lelkek meggyőződésének szárnyait, de fel riasztja, hogy ébren legyenek, Isten segedelmével vigyázzanak és diadalmaskodjanak. Hogy ezt megérthessük, s hogy jövendőnk jobb legyen a jelennél: most már minden a dolgok felfogásából és a vélemények különféleségéböl netalán eredeti, neheztelést félretéve, Istenben vetett bizodalouttnal igyekezzünk, hogy a zsinat által, az egyház virágzóbbá tétele szempontjából hozott törvények az összes egyház minden tagja, mindnyájunk rendszeretete, áldozat készsége s vallás és egyház iránti buzgalma által megvalósuljanak, s gyümölesöt teremjenek. Kiválóan az országos közalap gyarapítását kezdjük meg mindjárt. Adjanak lökést e szent ügynek a nagyobbak, tehetősebbek, egyházunk vezérszerep vivői Tisza Kálmán, Kónyái Menyhért, s más gazdagok, hogy mások is látván az ő példaadó, vmrvoni állásukhoz s a Vavakéhez Dégen(vidékéhez hasonló áldozatukat: gyarapodjék anyagi erőnk s annak növekedésével, Isten után, magunkba vetett bizalmunk, hogy ekként mindnyájan élő munkás tagjai legyünk a megérdemlőit szabadság, a fáradhatatlan áldozatkészség TT
