Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

bizottsági választmány a reá ruházott alkotmányszerü teljhatalomnál fogva létesített: helyesli, és a választmányt megkeresi, hogy folytassa tovább és töltse be feladatát tökéletesen.

Egyébiránt, egy ilven elemi oktatásügy helyzetét tárgyszó parlamentáris bizottság legelső gondolatát, Belgiumban, épen maga Maion vetette fel a kamarában 1879. november 19-én.

Francziao rszág. A párizsi presbyteri tanács világi tagjainak választása f. é. május i4-én történt, mikor is az újonnan felállitott 8 lelkészség közül hét az orthodox jegyzékre szavazott, mig csupán egyetlenegy, azoratorei 11 szótöbbséggel, a szabadelvű jelöltek jegyzékére szavazott. A 8 gyülekezetre összesen 2183 szavazót számítanak, s ez esetben az orthodox, többség 62t szavazatra megyen. — 1872-ben

ugyanaz csak 98 szavazat volt, mig a szavazók száma 117-tel volt kevesebb 1872-ben, mint 1882. május i4-én.

A szabadelvű „Renaissance1- ezen eredmény fölött azon gondolattal vigasztalja magát, hogy a szabadelvű jelöltek közül, a dolgok helyzeténél fogva, átalános győzelmet senki nem várhatott volna. A szabadelvű választási bizottság azt állítja, hogy: „Ezen eredmény elszomorít minket, a nélkül, hegy elcsüggednénk.“ Az orthodox „Christianisme au XIX. siede“ a 6z4 szavazattöbbségben hangos és erélyes tiltakozást lát a párizsi egyház szétdarabolása ellen és a szabadelvű tanoknak az egyházba bevitele ellen, és azt hiszi, hogy a márczius 20-ki határozat nélkül, a szabadelvűek tökéletes vereséget szenvedtek volna.

Renánnak a német sajtó alatt sokszorosan megdicsért irata, Salamon prédikátor könyve (1’ eclésiaste traduit de 1’ Hebreu avec une étude sur 1’ age et le caractére du livrc. Páris. Calmann Lévy. 1882. 153 lap.) inkább a Renán személyisége, mintsem a tárgyalt könyv értelmének előmozditása miatt érdekes. Mert ha tekintjük a második- felét képező fordítást, melyhez egynéhány gyakran a legmerészebb kifejezés van alól téve és több szövegjavitás van hozzáragasztva, akkor igen jól lehet ugyan olvasni, sőt a költői alakokban visszaadott részek kiemelése által olyan benyomást is tesz az olvasóra, mintha közvetlenül az eredeti szöveget adná; de pontosabb vizsgálat után kitűnik, hogy a fordító nem átallott átalános szólamokat vagy concret kifejezéseket is tulajdon képzeletéből hozzáfűzni, hogy a szöveg alkatrészeinek egymással való összeköttetést, vagy világos határozottságot adhasson, a