Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
286 kiüthető. Csak egyes részlet kérdések azok, melyekben a tudomány előre vihető. Nem kérdezzük itt, mi szüksége van a tudománynak arra, hogy a feltámadás történelmi tényét kétségbe vonja, de azt mondjuk, hogy azok a részlet kérdések mind olyanok, melyek az egésznek alkotó részeit teszik. A húsvéti hit, vagy a feltámadás hite a legtermészetesebben vihető vissza, az ószövetségi kijelentések által eszmélni kezdő lelkekre s bizonyára az Isten eszméjének hitével egyidejűnek mondható. Minél tisztábban kezdte megismerni az ember istennek tökéletességeit, annálinkább nőtt lelkében s gyarapodott azon hit, hogy ő, a teremtések legkiválóbbika, nem enyészhetik el, nem láthat rothadást. A húsvéti hit tehát nem Péterrel született, megvolt, élt az az egy Istent hívők lelkében s megpecsételve megbizonyosodva lett Krisztus feltámadása által. S itt fel kell említenem, miszerint a modern tudományos nézetekkel foglalkozóktól, megvárnánk a szellem fejlődésének számbavételét s azon tudást, hogy a gondolatok, az igazságnak életszálai, nem is kikerekitve s megizmosodva tininek fel, úgyszólván löketnek a világba, hanem lassan nőinek, mig a fejlődés egy bizonyos fokáig jutnak s ott a mindenható erőről, mely őket élni, gyarapodni, dicső- ülni és dicsőíteni kibocsátotta: bizonyságot tesznek. Krisztust N. G. történeti nagyságnak nevezi, s mélyen felháborodik igazságérzete, hogy nem talált méltó élet- iróra. Se nem értjük, se nem oszthatjuk ezen felháborodást. Krisztus életének alaptörténetirói az evaugyélisták s az apostolok. Az ö életirásaikon helyes vagy helytelen felfogással s az igazságokba vetett több vagy kevesebb hittel fogták fel Krisztust a vele méltán vagy méltatlanul foglalkozók. Es semmi nem bizonyítja inkább az emberi felfogás korlátoltságát, mint az, hogy ha Jézus feltámadását kétségbe vonták is: nem birtak a körül más világosságot támasztani, mint a mely abban van; keres-
