Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
De X. G. ur liihetöleg arra hivatkozik, hogy még azt nem tapasztalta senki, hogy valaki az emberek közül feltámadott volna. En ezt neki szívesen elhiszem ; mert valóban azt én sem tapasztaltam. Azonban, az emberi tapasztalat nagyon sziikkörii, s általában nem minden esik a természetben érzéki tapasztalás alá; már maga a lélek, s legnemesebb életténye, a gondolkozás, nem esik az érzéki tapasztalás körébe. Myriad azon lényeknek száma, melyeknek létéről az újabb időben csupán a górcsövek tettek jelentést. A tapasztalásra csak akkor lehetne, mint döntő bíróságra hivatkozni, ha érzékeink tökéletesek volnának, s a természet mysteriumába végkép behatolhatnának, szóval ha mindent in eg érzéke 1 he t n én k. Végre is, bár mint álljon a dolog, azt állítani, hogy mivel az abnortnis életfejlemii ember, (mert úgy hiszem, ilyenek vagyunk) a physikai halál alatt marad: tehát amaz egy igaz is „a normális életfejlemii ember, az embereszme e tökéletes reálizaciója, szintén a halál alatt maradi ez nem szigorú logikai következtetés . . . s igy nem is helyes. Itt tehát a tapasztalásnak nincs joga Ítélni az általános szabály szerint a kivétel felett. De hát vájjon, hol Van arra, csak egyetlen tapasztalat is, hogy ötven, száz, vagy ezer ember lelke előtt Ugyan azon egy pillanatban, ugyan azon egy lénynek k é p e v o n u 1 j o n e 1 ? Ez már psychologiai csoda a physikai helyett. X. G. kicserélte a csodákat csupán. Pedig ö, programmja szerint, olyan vallást szeretne alkotni, melyet mindenki elhihet. Hát ez nagyon jó volna, hanem, már kérem, én nem hihetem el az általa felál ütött lélektani csodát, s igy kiestem azon boldog vallás köréből. De hát nem lehet mindenki egyiránt hivő, oda charisma kell, azt pedig X G. ur nem osztoT
