Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI

FIGYELŐ.

IV-DIK ÉVFOLYAM. VII. FÜZET. JULIUS. 1882.

Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja, ki az ö nagy irgalmasságából újonnan szült minket az élő reménységre a Jézus Krisztusnak halálból való feltámadása által. I. I’ót. 1. 3.

Hajnal Ábel és Pápay Imre!

Két oszlop emberünk dőlt ki közelebb; két hitteljes férfiú, kik mint keresztyének és lelkipásztorok, mint a renjok bízott szent ügy munkással méltó dicsekvései voltak a Jézus Krisztus evangyéliomi helv. hitvallású magyar egyházának. Mind kettő a hitélet és tudomány embere; azon tudományé, mely nem akar bülcsebb lenni a főnél, azon hité, melynek alapja az isteni kegyelem megdicsőülése, Idvezitö Jézus Krisztusunk. Mindketten, leikök egész hevével szerették és oltalmazták, hirdették a lelkek nyugalmára az evangyéliom alaptételeit; azon épült mint fundamentoinon hitök, s azon törhetlen lángolásuk, mely szivüket a végső pillanatig égette és boldogította. Mind ketten, Krisztus tudományának, Istentől adott hosszú éveken keresztül hü apostolai valának, nem pusztán hivatal- ritOT EGYH. ÉS ISK. FIGYELŐ. 19