Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
-dU ril 20-diki száma, sokkal inkább azt jelenti az olvasónak, hogy a szerkesztőség' a Kőmáliul) kitört egyetemes szedő-strikke által kénytelenittetik, minthogy még saját nyomdával nem bir, egyelőre a lap naponkénti kiadását megszüntetni és a helyett a hetenkénti megjelenést eszközölni. A szerkesztőség reményű, hogy: „ez átmeneti időszakban" a lapot „szilárdabb alapon szervezheti, hogy jövőre hasonló balsors ellen biztosítva legyen." Bevárjuk s figyelemmel kisérjük, hogy vájjon, a még mindig meglehetős ingatag vallásos talajon álló lap, ti válságot, valósággal kedvező eredméuynyel fogja-e túlélni? Az ex-cunonokiiak Lovson apáthoz intézett s általunk is emlitett levele, mely a „Temps-;‘ben közöltetett, bejárta az egész sajtót. Most került egy ember, ki annak hitelességét megtámadta, ki gróf C a m pel lóhoz, ama komoly elhatározás pillanataiban, midőn t. i. a római egyháztól kilépett, különösen közel állott. Ez a férfiú L a n n a Alceste tanár, a püsküki-methodisták lolkésze Kómában, a kinek Poli téren levő kápolnájában annak idejében a pápai egyházzal való összefüggését szétszakította. Lamia tanár az „Itália Evangelica-"hoz f. e. márczius 22-én intézett levelében két okot hoz elő, a maga meggyőződésére nézve, hogy amaz iratnak hamisnak kell lennie* 1. Ama nyilatkozat egy oly levélről szól, melyet Cam pel lo Xlíl-dik Leóhoz intézett, holott a Szt Péter-egy- ház bibornokához Borrom eo főpaphoz ment azon ismeretes irat, ki akkor C a m p e 11 ó u a k közvetlen elöljárója volt; 2. lehetetlen az áttért Campellúnak valamely protestáns felekezethez való tartozását megtagadhatnia, minthogy amaz estién a püspöki inethodistákuál, azok Politéri kápolnájában ment véghez az ünnepélyes áttérés, és 3 hónapon át azon gyülekezethez is tartozott ..minden erkölcsi és anyagi következmény nyel.” Mi az első alap fontosságát nem vitatjuk, mivelhogy gróf Canipellónak igen jól kellett emlékeznie arra, hogy életének leg- következmény dusabb levelét kihez irta. Azonban annak sajátképi czime mégis a pápa volt, és igy az egész csak tolihibából eredt. Ellenben a második pont, a Campelló mostani állásával szemben, semmi benyomást nem tehet reánk. Mert a grófnak a „Temps" közleményét régen megkellett volna ezáfolnia, ha ez az ő nevével való visszaélést követett volna el. De azután most Campelló. maga ád ki egy naponként megjelenő lapot, melyben hiában keresünk a Lovson apáthoz irt létéi valódisága elleni czáfolatot. Ellenkezőleg í az uj lapnak az ..II Labaro"-uak egész magatartása ösz- haugzásbun áll az ott kifejezésre juttatott nézetekkel.
