Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

5-6. füzet

kellemetlenségeket elhárítani, a birodalom ellenséginek bátorságát megtörve eltávolítani, ne hogy meggyujtva belső intézményeinket, azok füstölgése szemlélésével mulattassa magát stb.

Ezen feljelentésekre, a választók kollégiuma, igen komoly, fontos és határozott feieletet adott, melyből a császár akarva nem akarva, megérthette a dolgok állását; mert azt mondá : mind azon rettenetes panaszok és nyomorgatásokra, melyek a magas egekre kiáltva, igazságos elégtételért esedeznek, az uj Mecklenburgi herczeg szolgáltatott alkalmat, ki tűzzel vassal pusztítva barát és ellenség földén, zsarolva, nyúzva, szivattyúzva a.polgárok térét és életét, abban találva legfőbb gyönyörűségét, ha a vele nem tartókat szellemileg és anyagilag a nyomo. ruság mozsarában megtörve, azok véresveritékkel szerzett keresményeikkel, a vele tartó érdemeden árulókat felhizlalhassa ! Hiszen csak maga Brandenburg kevés idő alatt, oly rettenetes kárt vallott, mely alatt lerogyva nyög, és sóhajtozik, és elhallgatva azon sok istentelenséget, melyet hadserege háta megett elkövetett, csak azt említjük fel, hogy magából az adóból 20 millió aranyat markolt fel. De hát miből is vihetett volna oly Lucullusi pompát, egész tiszti karával egyetemben, öltözködve királyi módra, lovait, lakó szobáit, arany és ezüst szőnyegekkel beborítva, úgy ragyogott, mintha ö volna Európának ura. Ámbár mind ezt nem lehet tagadni: mégis a császár ő felsége oly véleményben van, hogy az ilyen rendkívüli dolgokat, a nagyszámú ellenség leveretéséből, s az erre bekövetkezett győzelmek gyors lefolyásából lehet csak kimagyarázni, midőn oly kutforrások is nyittattak fel, melyek rendes időben Isten és emberek ellen elkövetett bűnöknek voltak-volna felrovandók stb. — De ime, mellettünk tesznek tanúbizonyságot, a birodalomnak más herczegei és rendei. azon hallatlan és elviselhetetlen zsarolások folytán, melyek véres könnyeket facsartak ki, az egymást érő csapások alatt nyögő, koldusbotra jutott föld népe szemeiből! Itt van Potmneran herezegének követe, beszélve, tolmácsolva azon sok rablást, pusztítást, a mit a friedlandi herczeg a Svéd király emberein szívtelenül elkövetett, nem lévén tőle ment, se templom, se egyház, se iskola, se kripta, se hit, se vallás, hanem mind ezek felforgattatván, az isteni szolgálat megfojtatott ?! És ezek folytán oly valami éjjeli és nappali riadás, félelem, döghalál, éhség ütötték fel magukat, hogy boldognak érezte magát, ki meghalhatott, az életben maradiaknak pedig semmi remény nem nyújtott örömöt! Sokan, hogy éhségü