Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

15

Ilyen móddal elveszettnek hihettek volna Wiehern és társai mindent, ha a gazdag mennyei atyára nem számítottak volna. Többen elcsüggedve, vissza is léptek. Ápril 26-án még a Syndikus sem tudott a hozzá jött Wichernnek tanácsot adni. Másnap, vasárnap 11 órakor délelőtt azonban, hozott egy inas levelet Wichernek, melyben Sie v eking egy másik birtokán, a Hamburg melletti Hornban ajánl fel egy szalma fedelű több szobából álló házat, gyönyörű gesztenyefától beárnyékolt mély kuttal, kerttel és halastóval, melyből a bérlő kertész kimenni készült.

E házat emberemlékezet óta a „Rauhe Haus“-nak hívták.

E kijavított és berendezett házba költözött be 18 3.3. november i-én Wiehern és édes anyja sa három első fi növendék egész csendben ünnepély nélkül. „Még most is örülök — Írja 1844-ben.

— hogy annyira zaj nélkül és távol az emberek szemétől történt e kezdet. De az Ur ünnepelt velünk és ráadta áldását, mint azt a következés mutatja.“

A mentő ház azóta egész nagy teleppé növekedett. Van ott mentő intézet, gyermeknövelde, a fivérek intézete (Brüderanstalt), melyben egyszerű férfiak, a belmisszió sokféle szolgálatára kiképeztetnek. Lesznek a férfiakból mentő, — szegények

— intézeteinek vezetői, foglyok lelki gondozói, városi misszionáriusok, keresztyén szállók házi atyai stb. S mint ilyen a rauhes Haus korszakot alkotó intézetté lett.

i848-ban a wittenbergi eg'yházi gyűlésen legelső szólalt fel W. a belmisszió érdekében és e misszió azóta — daczára sok ellenkezésnek — az egyházi és keresztyén életben épen úgy, mint a theologia tudományában teljes polgári jogot nyert. Wittenbergben történt felszólalása folytán megalakult Berlinben és Hamburgban a belmisszió központi bizottsága, mely most is fenáll. Szintén 1848-ban szerkesztett „Emlékirata a német nemzethez“ czélozza, hogy a belmisszió, mint papi segéd, az egyház, az állam és a nép életébe vigye be az evangyéliom éltető erőit, a belmisszió központi bizottsága által már több mint három évtizeden keresztül rendezett belmissziói congresz- szusai Wiehern szónoklata és munkássága mellett terjesztőivé ; váltak a belmissziói szellemnek Németországban és annak határain túl Wiehern utazásai valóságos missziói utazásokká váltak. A központi bizottság belmissziói alapszabályait más alkalommal adandjuk.

Mikor szülő városában, Hamburgban (1848) megindította volt a városi misszió áldott munkáját, érte Wichernt az a ki