Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

8. füzet

őszén pedig Kassán lelkészkedett, honnan november elején fogságra hurczoltatott Becsbe. Itt sokat faggatta Fáber János bécsi érsek, de ő mindenkor alapos feleleteket adott s meggyőződéséhez hü és a mellett állhatatos maradt. Végre kiszabadulván fogságából, Budára ment, hol Zápolya János fogatta el. E fogságból 1034-ben bocsáttatott el, a mikor Sárvárra, Vasmegyébe, Gróf Nádasdy Tamáshoz ment; itt irta 15.35 végén Szegedi Gergely ferenczrendi szerzetes és hitnyomozó elleni czáfolatát, melynek kinyomatása végett azután külföldre indult nevezetesen Wittenbergbe és Báselbe, honnan 15.37-ben jött haza, Melánchtonnak őt Nádasdy pártfogásába ajánlólevelével, ki igen szívesen is fogadta; 1538-ban jelent meg az uj szigeti nyomdában „Magyar nyelvtana“, mely első hazai magyar nj'elvü nyomtatvány. 1538-ban P erényi Péter udvarába ment, hol azonban rövid ideig lön maradása, mert ö már akkor elhajlott a lutheri urvac.-ora nézettől, melyhez Perényi mind végig ragaszkodott. Azután S e r é d y Gáspár védelme alatt működött, ki a szikszói iskolába alkalmazta őt tanárul 1539.— 1541. Ez utóbbi év elején innen kedveskedik a Révay-fiuknak nemes borokkal Bártfára. Itt Frangepán Ferencz egri püspök vette üldözőbe, miért ismét külföldre menekült s 1541. deczember 28-án kelt levéllel ajánlta őt Me- lánchton Brandenburgi György őrgrófnak, de ő még i542. elején is Wittenbergben volt, mert onnan márczius 8-án két leveletjrt. 1542-ben ismét visszatért a hazába, mert meghivatott Miskolczra lelkészül, de állomása elfoglalásában a szerzetesek megakadályozták. Igen valószínű, hogy ekkor egyenesen Drágfy Gáspárhoz ment Erdődre, mert tény, hogy i544 elején már ott volt, mivel I. Ferdinánd király 1544. febr. 12-én Prágából Váradi Pál esztergomi érsekhez és királyi helytartóhoz intézett levelében arról tudósítja őt, hogy már kétszer irt Drágfy Gáspárnak Erdődre, miszerint Dévait és a többi eretnekeket birtokain ne tűrje meg. Jelen volt az 1545. szept. 20-án tartott erdődi zsinaton, azonban, minthogy maga Drágfy azon évi január 25-én meghalt: nem érezvén magát biztonságban az özvegy Drágfyné \ édelme alatt, az azon időben reá nézve egyedül biztos helyre, a Petro vies Péter oltalma alá menekült. így ment 1546-ban Gyulára, hol Szegedi Kis István is lakott azon időben, onnan ment Békésre s végre Sarkadra. Jelen volt a toronyi zsinatokon, 15496s i55o-ben, mert Batizi András nyilatkozata szerint, még ekkor is TKOT. EUYH. ÉS 1SK. FIGYELŐ. 25