Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

5-6. füzet

2-48

Régi nagy időben Ábrahámnak megígértetek, sz. lélek által a próféták bizonynyal hirdetek, az idő reá telvén Isten és ember szűz Máriától szilietek.

Ez megjelenek sz. Pál irja nem a mi érdemünkből, és semminemű igazságos cselekedeteinkből, de csak tulajdon ő irgalmas kegyel mességéből.

A szép Jézus, ideje szerint félnevekedék, szent dánostul a Jordán vizében megkeresztelkedék, magas mennyből az atya Istentől ilyen szózat adaték.

Szerelmes fiam ez én nékem, őtet hallgassátok, Krisztus urunk kiált, jöjjetek hozzám, kik szomjuhoztok, kik én bennem hisznek örök halált soha nem kóstolnak.

Boldogok azok az emberek, kik Istentől tanulnak, kik emberekben és cselekedetekben bizni nem akarnak, de csak tulajdon ő irgalmas kegyeim ességében.

Az igaz hitnek tiszta gyümölcse vagyon az szeretetben, kinek általa cselekednünk kell a sz. reménységben, igaznak valljad Jézus urunkat minden igéretiben.

Tekints reánk mi nemes teremtőnk kegyes szemeiddel, mert minket megváltál ördögnek markából drága sz. véreddel, kezed lábod által veretvén kemény vas szegekkel.

Idvezits minket mi nagy igazságunk a te igaz bitedben, mi szivünket gerjeszd fél immár a Te sz. reménységedben; ki atya Istentől mi közben járónk vagy minden szükségünkben.

Szükség- nekünk keresztyéneknek a keresztet viselnünk, nyomorúságnak kemény poharit ez világon kóstolnunk, holtunk után mind örökké vele vigadoznunk.

Isten által sz. Pál azt mondja egyik Írásában, valakik kiválniuk kegyesen élni Krisztus Jézusban, háborúságot nagyot szenvednek itt e világon.

Nem szállott soha embernek szivében sem gondolatában, melyeket azoknak élő Isten szerzett az ő országában, kik őtet követik az igaz hitnek erős vallásában.

Vedd eszedbe emberi állat az Istennek beszédét, érdemünk nélkül hozzánk való nagy szeretedét, bizonynyal higyjed, hogy megadja az ő igéretit.

Soha senki az törvénytartásból nem idvezülhet vala, és soha senki a parancsolatot meg nem tartja vala, mind meg szegi vala.

Könyörülvén mi rajtunk, az örök Isten letekinte székéből, el-leszálla ez földnek színére sz. atyja kebeléből, hogy kimentené az O juhait a törvénynek köteléből.