Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
247 Á legrégibb magyar ref. templomi ének. Közönségesen a mostani énekes könyvünk előtt használt énekesben a 272. 27o. 274. sz. a. álló énekeket tartották eddig a legrégibb emlékeknek, különösen a 274. volt az, melylyel még a reformácziónak Magyarországban lett gyors elterjedését is bizonyította Tóth Ferencz (Prot. ekl. mit. 16. 1.) — Es ő jól sejtett, ez ének : „Tekints reánk immár nagy ur Isten a mennyekből“, csakugyan a mohácsi veszedelemre — közvetlen a nagy katasztrófa után — szereztetett; ebben siratta el az elesett hazát az ifjú reformáczió; — de templomi énekül — a benne levő kifejezések miatt — már egy év múlva nem volt használható, miután Fer- diuánd 1527-ben, sőt Zápolya már előbb 1526. Nov. 11-én — IT. Lajos holt-testének eltemettetése után való napon — Sz.-Fe- jérváron megkoronázták. — Emlékül azonban ez ének fentartotta magát énekeink közt 1808-ig. Hogy a magyar catastrófa alkalmára szereztetett bizonyos Göncziből, hol felette ez a czim áll: „Más siralmas könyörgése Magyarországnak, mely láttatik szereztetett- nek az Mohácsi veszedelem után.“ Mondom, tehát ez inkább emlék, mint templomi ének volt, hogy azonban énekeseinkben helyet foglalt, azon nincs mit csodálkozni, hisz Balassa és Rimái énekei között, mennyi ének foglal helyet — mint múltkor kimutatám — melyek valóságos templomiakul használtattak, holott nevezett gyűjtemény templomi énekül sohse használtatott. Eltekintve tehát ettől, a legrégibb magyar ref. templomi énekül a következőt tarthatjuk : (ndom elébb magát az éneket, azután reá vonatkozó megjegyzéseimet). A bártfai 1593-diki énekesben (ismertetését a Prot. egyli, s isk. lapnak küldtem) a 162. lapon kezdődik ez igy: „Az szt. háromság nap után — való dicséretek.“ (mai helyesírás szerint): Áldott légyen mind örökké az atya Isten, dicsértessék a magasságban a fiú Isten, egyetemben vigasztaló szentlélek Ur Isten. Nem titkolá az örök Isten kegyelmes akaratját, alá küldé mennyországból áldott sz. Fiát, ki ajándék nélkül hirdetteté bűnünknek bocsánatját. Dicséretes szűz leánynak áldott szent mellében el-beszálla felöltözék az emberi testben, kilencz hónapig viselteték szűz anyának méhébeu. 17*
