Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

komolyabb figyelemmel kísérte tárgyalásainkat. Örömünk telik annak kijelentésében is, hogy tanácskozásainkat zavartalan egyetértés jellemezte; hogy ámbár, nem egy pont körül, vélemény különbségek merültek fel: mégis szeretet és gyöngédség sugallták szavainkat. Az összes egyházainkat kiválóan érdeklő tárgyak, teljesen szabadon és behatóan beszéltettek meg, s az e tárgyak feletti eszmecsere: kívánatos és hasznos volt. S hadd mondjuk ki, hogy ezen összejövetele a különböző országokból való atyafiaknak, kik többféle nyelven szólták Istennek csodálatos dolgait, bebizonyitá az evangyéliomi reformált ke- resztyénség lényeges e gy s é g é t, s elöjelzette áldásteli dicsőségét az Ur ama napjának, midőn nemzetek, népek, fajok megszántlálhatlan sokasága fog állani a Thrón előtt, a Bárány előtt.

Bizony! Istennek jóságos keze jót tett mivelünk! Magasztaljuk az ő szentnevét mindörökké!

Azonban, el nem válhatunk szövetségünk működési terétől, inig még egymással néhány baráti szót nem váltottunk, s egymást fel nem bátorítottuk volna az Urunk és Mesterünk szolgálatában való állhatatosságra.

Tanácskozásaink folytán, gyakran fontolóra vettük korunk viszályait és kételyeit. Soha sem volt annyira szükség, mint most, szent János eme figyelmeztetésére: „Szeretteim ne higyjetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vájjon, Istentől vannak-e?

Minden igazságot üdvözöl a keresztyén. Tisztelettel figyelmez mindenre, a mit a tudomány tarát, vagy a bölcseség magyaráz. Tudja ő, hogy Istennek müvei és igéi között ellenmondás nem létezhetik ; s hogy ha ilyesmi fennforogni látszanék: olyankor, vagy a müvek megfigyelése,- vagy az igék megértése tökéletlen. S ö nyugodtan várakozik, mig majd maga az Ur kinyilatkoztatja a most még látkörén kivül lévő dolgokat. Az ö meggyőződése az, hogy a Krisztusban vannak elrejtve a bölcsesé-