Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2. füzet
X 74 met! meg nem szán igaz vallásaiul. Ila lehet peniglen, legyen meg Ilusvétig, mert szaporán nyomtattatik a könyv. 3. Alázatosan rimánkodom kegyelmednek ezért is legyen azon kegyelmed ő nagyságok előtt, hogy az én sok izzadásokkal tőtt Ivolosvári Typografus uramnál való munkám, lásson hova hamarább világot, hadd érjem örömét még élek én is. 4. Külön magának a kglmed inassának, Tállyainak nem irhatok, feddem parasztságáért, hogy nem irt. Intem arra, hogy ura és asszonya becsülő legyen. Az Istent mindenek felett szolgálja, Annyához ne bizzék; mert nyavalyást, kifizethetetlen adósságba hagyta az ura; csak kesereg mindennap. Asszonyomat ő kglmét, mind én, mind az atyám fia, nagy becsülettel köszöntjük. Legyen Isten oltalmába kglmed fejenként. Kassa, 1670. febr. 1. Kegyelmed alázatos jóakara szolgája CZEGLÉDI ISTVÁN*) mi. Külczim : Tekintetes és Nemzetes Teleki Mihály uramnak. Eredetije a gróf Teleki család levéltárában. Miss. 741. II. Szőnyi Nagy István levele Prónai Istvánhoz 1704-ből. Békességes s minden áldásokkal, Bővséges uj esztendőre viraszsza Isten kegyelmeteket kívánom! Innepi egyéb szent dolgaim kőzett is im komám asszonynak ő kegyelmének az én két énekeimet leírtam. Egyikben a kegyes lélek, beszéli Christusával, a másikban Christus beszéli a bűnös lélekkel. Eddig még senkinek ki nem attain, kegyelmetek is tartsa magában. Mert eddig olyan gondolatom volt, s most is hogyha valami munkámat kinyomtattatom, ezeket is mellette kiadom, ha pedig közönségessé lenne, nyomtattatása előtt (mely nem szokás) osztán csak olyan lenne, mintha más ember közönségessé lett munkáját tenném magamévá. A nótájukat is elküldeném, ha magamat elkiildhetném, de hiszem hallotta komám asszony s eszébe jut. *) Czeglédi István elébb falvai, majd kassai pap volt. A könyv, melyet említ, * melynek kiadliatására Teleki Mihályt felkéri segélyre ,,Dragns ledölése,“ mely Kolozsvárit meg is jelent. Czeglédi a pozsonyi itélőszékre betegen hurczolt»tván. Meghalt Nagyszombatban 1671-be». Szerk.