Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

11-12. füzet

esperes chlebyi lelkész tartotta az oltár-beszédet, melyben a vallásszabadság megadásáért dicsőítette József császárt. Azután egy, ezen alkalomra készült ének (cantate) és a C-dik zsoltár énekeltetett: „E földön ti minden népek!“ Majd szószékre lépett Subért Wenezel krabsc’nitzi lelkész és emelkedett hangú beszédben (vagy mint a magyarok szeretik kifejezni: lendületes beszédben. A tudósitó.) a szabad vallásgyakorlat áldásosságát fejtegette és a császári családért buzgó imádságot mondott. — Ezután még egy choral énekeltetett el s ezzel a templomi ünnepély befejezve lön. Ennek végeztével a superintendentialis gyűlés — superintendential-convent — Vesely János superintenbens ur által mondott beszéddel megnyittatott. A gyűlésben ángol nyelven beszédet tartottak dr. Scott, a philadelphiai egyesült evang. presbyterián egyház képviselője, dr. Eangthon, Pirié és dr. Cat tel szinte, s e beszédek a kolini evang. lelkész által cseh nyelvre fordit- tattak. A gyűlésre Írásos üdvözletek érkeztek dr. Tardy Herman bécsi főegy háztanácsos úrtól, továbbá: dr. Bő hl bécsi ref. hittanár úrtól, a debreczeni főiskolai tanárkartól és Rácz K. m.-gyoroki lelkésztől. Végül tudomásra hozatott, hogy Ő Eelségéhez egy küldöttség indittatik, mely a vallás- szabadságért fog köszönetét mondani. Az ünnepélyre Csehország minden részéből jöttek hclvéthitvallásu protestánsok s ezek közt 4o lelkész. Ez ünnepély alkalmából Molnár B. és Fuxa B. urak egy Almanachot adtak ki „Biblik svobode“ czim alatt, mely sok figyelemreméltó adatokat tartalmaz.“

— Párizsban, Bastide G. református lelkész egy röpiratot adott ki ily czimmel: „A vallásos nevelés és az elemi oktatásra vonatkozó uj törvény“, ez igen jó hiszemüleg ítél az uj törvény következményei felől, mely a vallástanitást teljesen a lelkészekre, (a szülők beleegyezésének kikötése vagy feltétele alatt) ruházza át. Szerző azt hiszi, hogy a protestáns gyermekek vallásos nevelése jövőre sokkal erélyesebben fel lesz karolva, mint eddig, midőn a vallástanitás a lelkészek által teljességgel nem ellenőriztethetett. Azon nehézségek fölött, melyek pl. a diasporában élő protestánsoknak, az ő lelkészeikkel való egybeköttetéseik tekintetében, a vallástanitás rendszeres tanításának ellene állanak, itt egészen átsikamlik s mellőzi azokat, pedig annak szakszerű megoldása a diasporában élő egyháztagokra épen úgy, mint az egyházra nézve egyaránt közérdekű, nagy fontosságú, valóságos életkérdés volna.