Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
11-12. füzet
510 lett s 3 fr tos tagsági díjjal megkezdheti irodalmi társulatunk kicsinyben — a működést. Az egyházmegyék és kerületektől egyelőre nem várok semmit, hiszen azok alig képesek közigazgatási költségeiket viselni. — A magyar lörténelmi vagy a természettudományi társulat példája mutatja, hogy ha lelkes emberek karolják fel ez ügyet, nem fog megbukni; sőt virágozni fog. Szeretném, ha többen hozzászólanának e dologhoz; de legjobban szeretném, hogy ha dologhoz fognánk — a mint Debre- czenben e hó 1-én a lelkészi értekezlet megállapodásainak átnézésére együtt volt tizenkét érdeklődő megbeszélte volt, — a kit erre a zsinati képviselők közzül fölkértünk, megtenné a közbenjáró lépést, és ott a zsinat tagjai közt összetoborzaná magvát egy protestáns irodalmi társulatnak.*) Uraim! hiszen egymaga Debre- ezen is képes volna egy ilyet létesíteni, nemhogy 3 millió protestáns, a melyből csaknem 2 millió tisztán kálvinista és magyar! Vagy a leányzó már nem a 1 úszik többé, mert valósággal meghalt ? Ne adja Isten! KÖRÖSI. Az 1848/9. év bepecsételt könyve. (Folyt, és vége.) 28) A helv. hitv. tiszántúli superintendenstöl. Az egyház- keriiletbc'li esperesi hivatalokhoz. Isten az, a ki elrendeli az időknek alkalmatosságit (Csel. XVII. 26.) Isten bocsáta ránk időket, melyekben a félelemnek, rettentésnek és nem a békességnek szavát hallottuk. Jer. XXX. 5.; időket, melyekben sem a kimenőnek, sem a bejövőnek nem volt — a földnek egyik határától más határig — senkinek nem volt békesége. Zak. VIII. 10. Jer. XII. 12. — De ugyancsak ő hozta most elő az időt, midőn immár a hegyeken vágynak a békeség lábai. Nah. I. 1. Isten bocsáta ránk időket, melyekben a forrongó indulatok által földulatni láttuk a társas élet leggyöngédebb viszonyait ; eltépve alkotmányos létünknek legszentebb kötelékeit, elszakasztatni erőszakkal és fegyverrel a törvényekben örök időkre biztosított és megszentelt kapcsolatot király és királyi ház, és nemzet közt. De ugyancsak Isten hivta most elő az időt, midőn eljőnek a napok és uralkodik a király és szerencsésen cselekszik. Jer. XXIII. 5., teljesülvén rajta az Ur igé*) Megtette, Körmendy Sándor. Szer k.
