Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

8. füzet

sics Gáspár által üldözőbe vétette Szegedit, sőt Perusics személyesen is bántalmazd, 200 darab könyvétől s ingó javaitól meg- fosztatá, azután a városból kiüzeté. Ekkor Gyulára ment, hol a főiskolában tanított 154 3 -46-ban; azután 1047-ben, nehány tudományos ember meghívása folytán, Szegeden viselt tanári hivatalt segítendő Abádinak azon válságos állomáson, az iskolában Melánchton „Hittani kételyeit“ adta elő, de bizonyosan nem sok sikert tapasztalva, főleg" a polgárság és pianép közt, kik közül, előbbit az üzérkedés szelleme s az osztrák és török uralom közt lavírozó kétfelé sántikálás foglalván el, az utóbbit pedig a szívós erővel működő szerzetesek tartván vonalnyit se tágító markukban, — elhagyta Szegedet és átment Makóra 154 8-ban. Innen hívták meg a Petrovics Péter temesvári vár- parancsnok küldöttei a temesvári főiskola igazgató tanári állomására, hol 1551. julius 14-dik napjáig, kitűnő buzgalommal s fáradhatlan szorgalommal tanított. De a politikai párttusák által élesztett vallási gyűlölet folytán, a Petrovics utóda, Loson- czy István által elüzetett s még azon évben Túrra ment, honnan másfélévi működése után Biharmegyébe hivatott lelkészül, hova 155 3-ban el is ment s ott mint egyébbhol is, a templomban hirdette az igét, az iskolában pedig oktatta az ifjú nemzedéket. Minthogy azonban fájdalom! belényesi működése azon időszakra esik, melyben Erdélyben (hova Biharmegye is tartozott,) a romai katholiczismus restauratiója megkezdetett (1551 — iödö) itt egy kis Kampó nevű katona vezérlete alatt száguldozó rablókatonák kizsákmányolták. Ekként nem lévén a tiszántúli részen sehol békés működése: sőt eddig szerzett vagyonától is meglővén fosztva, a dunántúli részre vonult, s elébb Tolnán, majd 1554-ben Laskóra, 1558-ban Kálmáncsára, végre 1591-től 156.3-ig tartott török fogsága után, Ráczkeve városában telepedett meg s ugyanott végezte be fáradalmas pályáját, t5;2. május 2-án, lévén egyszersmind a .35 egyháznak superintendense. Családos életet élt, háromszor nősült, de egy leányát kivéve minden gyermekét eltemette.

26. János, kis-szebeni lelkész, Sárosmegyében, ki a mar- burgi vita ideje táján már (1529—1530) megpendítette a Zwingli- féle úrvacsora nézetet, mely bár Eperjes vidékén ellenzésre talált is, a Luthernek, Erdélyi Antal kassai lelkészhez intézett s állhatatosságra serkentő, i53o-ban kelt szózata miatt, minek következtében a szomszéd lelkészek czáfolattal léptek fel ellene, de még is sokan lettek annak az ország egyél) részeiben köve