Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
8. füzet
A keresztyénséget két vallásos álláspont előzte inog t. i. a héber és pogány. Egyik a világban, a másik a világ felett állapitá meg rendszerét. Egyik elmerült az anyagban, másik a szellemiben. Egyik felállította a világba ni megny ugovás elvét, másik az áldozat s vezeklés rendszerét. (Dr. Heiszler.) Mindkét álláspont ellenkezett a teremtő akaratával s az igaz vallás fogalmával. E két ellentétes álláspont kibékitésc végett jött a keresztyénség, a mennyiben mindazt, mi a héber és pogány hitben jő és igaz volt maijában felolvasztotta. Ékké n t lön a keresztyénség a két fejlődési mozzanat után a harmadik és még szükségelt fejlési állapot. (Dr. Heiszler.) Azonban, a keresztyénség csak lassan közeledhetett czélja felé. A pogány világ két éles fegyverrel várakozott reá: a durva nyers erő s az ívj görög bölcsészet fegyverével, s megkezdődött a véres viadal s az üldözések hosszú sora, melynek tartama alatt oly sok drága fő esett áldozatul. Hiába ! a világ nem szeret könnyen megválni földi érdekeitől, elévült szokásaival, s százados bűneitől Azonban az Ur akarata előtt, elvégre is minden emberi ellentállásnak meg kell semmisülni. A keresztyénség győzött s lön a világ vallása. * « * Az emberiség nem soká élvezé hákoritlanul a kijelentés áldásait. Eljöttek csak hamar az idvezitö jóslata szerint az álbölcsek, hamis próféták, s nyomukban megszülettek a heves vitatkozások, pártnézetek; ezekből a szeretetlehség, szakadás s az embertelen véres üldözések hosszú lánczolata. Még ez sem vala elég Az emberi nagyra vágyás, hogy önmagát fentart- hassa szövetkezett véjnil a babonával, s visszavezeté az egyházat az ős pogányszerüségbe; s beállitá Krisztus
