Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
8. füzet
339 birták a szellemet felszabadítani. Hiába e munkához éber lelki tevékenység szükséges. A héber nép pedig megszokta felülről várni a mannát. A mit hittanukban a kijelentés tekintélye szentesített, tehát a mi abban jó és észszerű volt, azt később átvette s assimilálta a keresz- tyénség, az meg van még ma is, — a többi nem birt elég táplálékul szolgálni Izráel szétszórt nemzetének. II. Fogán y-ko r. A vallás nyilatkozik a művészet alakjában. A héber vallás romjain a művészet ünnepié fénykorát az ős pogány világ vallásában. A rideg törvényszerűség nem elégíti ki az érzékiség után sóvárgó kedélyeket. A kiskorú világ, látványosság s rejtélyes titokszeriiség után rajongott. A világ színpada feltárult ismét... megjelentek rajta az ősz máguszok, a pogány világ papjai hosszú fehér szakállal, hosszú földig érő fekete talárban, s „előállott egy hitalkotmány, telve csodákkal, varázslatokkal, tüneményekkel.“ (Dr. Heiszier J. egyháztörténet.) A folyamuk csendes partjain, az erdők titkos, rejtélyes völgyeiben megalakultak az oltárok, s áldozatok fellobogó lángjainál felhangzott a jósok rejtélyes, tulvi- lágias szava, édes táplálékául a titokszcrü felé vonzódó lelkeknek. Egymást érve, emelkedtek minden felé az óriási szobrok, az önmagát halhatlanitani vágyó emberi nagvravá- gyás megtestesült nyilatkozatai... továbbá a nagyszerű templom-alkotmányok, megnépesitve titkos jelvényekkel, szobrokkal, művészi faragváriyokkal... szóval megszületett mindaz, mit csak a titokszerünek eszményképétől elcsábított képzelet teremteni képes. S az isteni? Alávonatott a porba, az emberibe, „i s t e n i 11 e t e 11 maga a i
