Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
8. füzet
0 9 7 óó í czig se lehetett el soha a viszontagságok hullámai között vergődő ember, most erőt, bátorságot, majd vigasztalást, reménységet meritve abból. A vallás az emberi iniveltség különböző fokozataihoz képest eleitől fogva három különböző alakban nyilatkozott; most törvény, majd művészet, s végül tan alakjában; miként ezt a héber, pogány s keresztyén nemzetek története igazolja. Lássuk egyenkint e nyilatkozatokban a vallás történelmi fejlődését! I. Héber korszak. A vallás nyilatkozik törvény alakjában. Az emberi élet és miveltség legelső szikrája keleten pattant ki. Kelet lakói élénk, heves képzelődésüknél fogva, egy eszményi világgal foglalkoztak legörömestebb, s ez eszményi világ volt a vallás világa. Egymást érve születtek ott csakhamar a látnokok, s a prófécziáknak egész hosszú folyama indult meg, s alapjain felépült az az ábrándos szinezetü kedves keleti vallás, mely Salamon nemzetét egy eszme, egy oltár körül összegyüjté. A bölcseség emberének templomra vala még szüksége, hova népét a világi dolgokból elvont elmével vezethetné be koronként az Izráel istenének tiszteletére. Meg történt az is. A vallás szent ügye által lelkesült héber nemzet, saját vállain hordá össze a libánon czédrusait Salamon templomának felépítésére. A lelkesiiltséget kitartás, a kitartást siker koronázta.... Fölépült csakhamar a Mória- hegy magaslatán a szent hajdan legpompásabb temploma, s megzendült benne ihletett hangjain Dávid szent hárfája: „Áldott vagy te, óh Izráelnek, a mi apáinknak Ura, Istene öröktől fogva mindörökké.“ Zsolt. 106., 48. T
