Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
284 gatása közben ellankad a figyelem. Ezt azonban Spurgeon azzal gátolta meg, hogy monda, miszerint alkalmasint hallottak már az egyszeri fegyházi lelkész felöl, ki egyik vasárnapon kijelentette hallgatói előtt, hogy elmélkedni akar velők először a bűnről, és másodszor a bűn elleni orvosszerröl. Prédikált azután a bűnről, és azzal fejezte be beszédét, hogy a bűn elleni orvosszerröl a következő vasárnapon fog szólani. De a hét folytában többen az ő hallgatói közül fel lesznek akasztva, s igy a reájok nézve legfontosabb részt, nem hallgathatták. így ö — úgymond — nem akar eljárni, hanem azonnal ráakar térni a legfontosabbra. Meglehetünk győződve, hogy <t bevezetés képesebbé tette a hallgatóságot a predikáczióra való figyelemre, mint a legünnepélyesebb felhivás az alkalom komoly voltának meggondolására. Spurgeon ezek szerint sokaknak vezére lett a hitre, és sokaknak vezére a predikálásban. Utóbbiak, követve eleven, a sziveket megragadó modorát, tanúbizonyságot tesznek arról, hogy ily úton megoldható a jelenkor nagy kérdése, hogyan kelljen a tömeg leikéhez férni. II. Vázlatok működése kezdetétől a t a b e r n á c u- 1 uin felállításáig. Spurgeon atyja és nagyatyja papok voltak. Nevelése a leggondosabb volt, s tanulmányai már gyermekkorában feltűnést okoztak. Tanítója a tanfolyamok elvégzése után mondá, hogy könnyűszerrel kaphat grádust az egyetemen, anélkül, hogy öt erre szokás szerint „idomítani“ kellene. Egyetemre azonban nem ment, hanem altanitó lett Cambridge egyik iskolájánál, s tanított a vasárnapi oskolában is, hol rövid beszédei annyira feltűntek, hogy felnőttek is elmentek „a fiú“ meghallgatására. Az 1851. év márczius havában, alig 17 éves korában, mondotta
