Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

21 fel, hanem a természetes fejlődés törvénye hozott létre. Nem­csak természetes, hanem erkölcsileg magasztos is legyen azon tanulság, melyet levonunk. A pók mérget, a méhecske mézet szív a virágból. Különös alkalmazás lenne, ha például valaki abból, hogy Jákob anyjával egyetértett, az apának és testvér­nek kijátszásában, ilyen tanulságot vonna le: tehát az anya szövetkezhetik gyermekével az apa kijátszására. A biblia el­lenségét pedig, vigyorgó kárörömmel vonnak le ilyen követ­keztetéseket. Ilyen féle vastag tévedéstől azonban nem képze­lem, hogy paptársaim közül valakit félteni kellene. Gyakoribb egy másik hiba. Az alkalmazásban sokszor a tanulságok egész sorozata foglaltatik be. Szerény nézetem szerint mindig ele­gendő az alkalmazásban egy fő igazság kidomboritása, ha pedig ezentúl akarunk lépni, legalább arra igyekezzünk, hogy minden tanulság egy fő igazságban legyen felölelve. A tanul­ságok rakásra-hányása, olyan tarka-barkaságot idéz elő, a melyre nagyon találó birálatot mondott egyszer előttem egy értelmes kántor: „erre — úgymond — nem lehet rá sem éne­kelni. u A gyülekezet nem tudom mit mondott, de aligha mond­hatott mást ennél: ebből ugyan nem sokat viszünk haza. A ki sokat markol keveset szőrit. A mi már a bibliamagyarázatnak irmodorát illeti, ennek mindenekfeletti kelléke: az egyszerűség világosság, szabatos­ság. Bibliamagyarázatok ugyanis vagy Vasárnap délutánokon, vagy hétköznapokon tartatnak, a mikor a gyülekezetnek egy­szerűbb vagy teljesen iskolázatlan tagjai vesznek részt az it­tenitiszteleten. Ezt nem szabad szem elől téveszteni. Kerüljük az abstractio spharaját, hova csak a gyakorlott szárnyakkal biró elme emelkedhetik. Kerüljük a cdfra virágos mesterkélt kifejezéseket, de annál inkább szeressük az egyszerű rövid mondatokat. A czifra szóáradat nyomtalanul eltűnik, de egy rövid mondatban kifejezett igazság egy egész életnek vezér­elve lehet. Végül megjegyzem, hogy épen nem a Garzó kar társ ur iránti bizalmatlanság, vagy praeceptoroskodási buzgóság; ha­nem egy régen (már amennyiben nálam, mint fiatal embernél régen-röl szó lehet) ápolt eszmém megvalósulásának felcsillámló reménye, a vállalat feletti öröm, főleg a biblia, mindenek fe­lett az örökkévaló Isten iránti tiszteletem késztetett szólani. GULYÁS LAJOS. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom