Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
14 a. hívottak a jövő eszméi felett őrködjenek s azt lelkűk hevével olykor-olykor felragyogtassák, de ha az eszmét megvalósítani óhajtjuk, oda kell működnünk, hogy legyen nép, mely annak hasznát vegye, legyen nép, mely vallás erkölcsi tekintetben öntudattal bir, mely élte boldogságának tartja az istenben vetett őszinte hitet, a haza és felebaráti szeretet, a jellem, becsület és szabadság örök szentségének gyakor 1 ását. Azon állításra, hogy hiszen 1867. óta mily nagy elvhaladást tett hazánkban a nevelés és oktatás ügy, mint buzgólkodtak ebben kormány és egyesek azt mondjuk, hogy ez a jövő magvetése, melynek aratása ily erkölcsi állapotok mellett meg nem Ítélhető. Adja Isten jobb legyen a mostani ifjúság, mint a felnevelkedett. Mely hogy eljöjjön: fogjunk a nép erkölcsi nevelésének nagy munkájához tettel, példával, önzetlen lelkesedéssel. Mert a nagyok az elölvalók példája építi vagy rontja le a nép lelkében a vallás, erkölcs, becsület, hazatiság és hűség iránt való törhetlen ragaszkodást. Ám ragyogtas- suk a jövő eszméit, de mindenek felett a magunk erényeit mutassuk fel a népnek, hogy látván minket, higyje el, miszerint a szabadságnak alapja az erény, a tiszta erkölcs, s hogy e nélkül maga a szabadság, ez a dicső jótétemény és Isten áldás: átokká válik az egyének és társadalmak kezében. Midőn a teljes vallásszabadság behozatalát, a távoljövő kérdésének tartom s ezt mint komolyan meggondolt nézetet a mélyen tisztelt képviselő Úrral közölni magamnak bátorságot vettem, hazafiui mély tisztelettel öröklök o 1 J sattöbbi. CZELDER MÁRTON.
