Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
185 Hegei bölcsészeti rendszerének vázlata. VIII. A szellem lényege formailag a szabadság, mert teljes szabadságában áll a szellemnek, önközvetitésével azonságát tagadni, s onnan magához visszatérni. Azaz, ez függ külső kényszertől. Azért az alany és tárgy azonsága (Identitása) absolut Negativitas (immanens negatió) mert az azonok soha sem ugyan egyek. Továbbá a szellem vagy eszme, midőn a természeti kuliétet vagy tárgyilagos létet, mint saját tagadványát magába befogadja ; csak önmagához tér vissza, bebizonyul absolut hatalomnak lenni; mert hiszen magát minden küllegességtöl, s igy saját határozott kü 1 lététől is s z a b adó n abstráhálhatja. Végre midőn a természet a szellemnek vagy eszméÖ <DJ nek csak m ás-m ij e , tehát e természet a szellemre nézve nem idegen valami, hauen az csak ö maga az ő sa- ját másában, másként létében: tehát a szellem az egyáltalában általános valóság. A szellem mindenben minden. Midőn a bennmaradó tagadás bebizonyítja, hogy a szellem vagy eszme költárgyasu 1 atában is saját alanyiságáért, tehát önmagáért van; akkor az is bebizonyul, hogy' a szellem absolut ü um agáéi* ti lét, s igy' absolut üli őzéi. Tehát az előbbi általánosság már önmagáért i á 1 ta 1 á n o ss á g lett. De az általános, mely önmagáért van, már nem többé az absolute elvont általánosság, hanem ünmagáérti létében szorosan önmagára vonatkozik, s igy egyszersmind már a különleges (das Besondere elkülünzütt, kiilönzö.) Vagyis: az általános, mely magát elkülünzi, s e külön- zetében is csak magát találja, s abban magát magához . emeli, azaz ön mag á Vali absolut azonság.
