Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
183 mink : hány gyenge, közsegélyt igénylő s ngy vallási mint nemzeti tekintetekből fenntartandó egyház van Magyar- és Erdélyorszagban. Hány lelkészi és tanítói állomás van olyan, a melyen tisztességesen, vagy szűkön is megélni teljes lehetetlenség, hol a jóravaló erők, melyek a vallásos élet vezetésére s az evangyéliom lelkes predikálására vannak hivatva: a szegénység vaskarjaiban megbénítva kedvet vesztve tengenek. Ezek a mi nagy sebeink! Nem lehet —- nincs egyház élő és virágzó : lelkes vezérek nélkül. Azonban ezeknek mindennapi kenyeréről s az élet fentartására szükséges dolgaikról gondoskodni az egyetemes egyház kötelessége is. Hogyan, ilyen országosan szegény körülmények között? Megfogja ezt találni az egyetemes egymást segíteni kész buzgalom és lelkesedés. Voltak még rosszabb napok s lesznek jobb idők Magyar- ország életében. Az Ur felénk fog fordulni kegyelmével, megfogja elégelni a csapásokat. Forduljunk mi is az Ur felé, buzduljunk minden telhető áldozatra, egyes beteg, a sebek égető fájdalmát elviselni már alig biró részeink pusztuló egyházaink iránt! Mondjuk ki, hogy nem engedünk meg több pusztulást! Isten segedelmével, lelkünk együttes buzgalmával mindent elkövetünk, hogy sebeinkből kigyógyuljunk, s egyházunk életfájának, melyen az evangyéliom szent ügye, mint égi örökség nyugszik: minden, még a legkisebb ága is virágzásnak fog indulni! Hogy e szent czél felé, a sikert biztositó kitartó fá- radhatlan buzgalommal mehessünk : ismerni kell apróra bajainkat, sebeink terjedelmét és mély voltát! Tudnunk kell már a zsinatig, mily összegre van szüksége egyetemes egyházunknak, hogy az omlás megakadályoztassék. Felhívjuk azért az összes egyház kerületekben levő egyházmegyék espereseit és lelkésztársainkat azon szükséges munka megtételére, miszerint még a zsinatig a lelkészi tanítói állomások javadalmazásáról, ugyszinte egyes egyházak nélkülüzhetlen segélyzéséröl egy hiteles és lelkiis13*
