Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

3-4. füzet

gyakorlat szerint. Átalában véve, 2148 katholikus lelkész volt olyan, kik Dr. Fáik alatt a vallás tanításban való részvétel­től eltiltattak, és most, P utt k amer cultusminiszter alatt ezek közül 1.369-nek van meg engedve ismét a vallástanitás. — S c h 1 e s w i g - H o 1 s t e i n b ó 1 jelentik, hogy az első rendes egyetemes zsinat által, az énekes-könyv i-tervezet megvizsgálása végett választott bizottság, novemberben és de- czemberben tartott számos ülésekben, feladatát már csaknem elvégezte. — A „Protestantiche Kirchenzeitung“ ugyancsak Schleswig-Holsteinból azt a tudósítást közli, hogy az egyház­tanács, mely múlt évi decz. 2-án tartotta ülését, Kühl olden- sworhi lelkészt felszólította, a november közepén az „Evange­lische Gemeindebote“ czimü lapban megjelent ily czimü czikke felőli nyilatkozatra: „Isten a mindenható teremtő;“ s különö­sen, hogy a fölött nyilatkozzék: miként gondolja az ennek kö­vetkeztében előállt egyházi botrányt megszüntetni, melyre czikke által szolgáltatott alkalmat. „Abban a czikkben — igy szól a Protestantische Kirchenzeitung“ — mely az Istennek mindent kormányzó működését dicséri, — az isteni világrend­nek csodák általi magszakasztása tagadta tik.“ Ellenben, a „Magdeburgischa Zeitung“, a Brémában megjelenő „Nord­deutsches Protestanten-Blatt“-ból úgy látja, hogy az egyház­tanács, Kühl lelkészt, ezen tétel miatt, melyet megkísérelt bebizonyítani, hogy t. i. az Isten a maga saját természetrend- csakugyan nem szakítja meg csodákkal, — megdorgálta, és egyidejűleg, úgy neki, mint hasongondolkozásu elvtársának, Wolff, oxenbülli lelkésznek, megtiltotta, hogy az általok ala­pított szabad elvű egyházi választóegyletben gyűléseket, vagy egyházpolitakai vagy hittani tartalmú előadásokat tartsanak. — Olaszország. Comba Emil llorenczi evangelicus tanárnak, a „Ri vista C r i s ti n a“-ban megjelent érdemteljes munkája, mely a reformáczió előhírnökeiről a Waldensekről és azok alapítóiról tárgyal, most egy kis külön röjűratban je­lent meg ily czimmel: „Valdo ed i Valdesi avanti la Kiforrna. Firenze. 1880.“ 61. lap. Be kell vallani, hogy itt a Valdensek részéről, azon legendaszerü hagyományokkal, mintha a Valden­sek keletkezése majd a Karolingek korára, majd Konstántinra vagy épen Pál apostol idejére esnék: szakítva van. A Lyonból szár­mazott Valdes Péter, ki a 12-dik század végén élt, adta kétségkívül az eredetet és nevet a társaságnak és a AValdensek a reformáczió előtti korban, mint a könyvecske is kiemeli, még

Next

/
Oldalképek
Tartalom