Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
3-4. füzet
156 II. Anno 1686. 26. Junii. Én Ilorti István erdélyi református püspök recognosclom per praesentes, hogy a pataki, Fejérvá- ratt megtelepedett Collegiumnak, előbbeni nagy emlékezetű prefessorinak, halálok miatt esett fogyatkozását, megtekintvén a. méltóságos ur, tekintetes 1 Teleki Mihály uram ő kegyelme, tiszteletes és tudós Komáromi István uramat, udvarában lévő praedicatori tiszti mellől, theologiae professorságra, az említett collegiumban elbocsátotta, mindazonáltal ilyen conditiókkal: 1. Hogy tiszteletes Komáromi István uram, mint Alumnussa ő kegyelmének ő kegyelméhez való relatióját és kötelességét mindenkor előtte visellye, és ha ő kegyelmének szüksége találna lenni idővel az ő kegyelmének szolgálattyára, kötelessége szerint arra redeállyon. 2. Hogy ha Isten helyére telepíti is a pataki collegiumot; de ö kegyelmét e hazábul ki nem bo- csáttya. 3. Hogy ha az ur ő kegyelme udvari Praedicator nélkül találna maradni, e közelebb levő alkalmatossággal is praedicatori tiszti mellé professorságábul is vissza hozathassa. Mely említett conditióknak t. Komáromi uram is, nagy alázatossággal és cngedelemmel annualt. Hogy pedig ezek igy mentenek véghez én általam, recognitiomat peesétemmel is con- firmálom. Idem qui supra, anno et die praenotatis. Közli: KONCZ JÓZSEF.*) Eredetije a gróf Teleki család levéltárában. *) Komáromi v. Kiskomáromi István, kit Bőd Péter „nagylelkű Isten embere, s minden kegyességnek tüköré“ jelzővel tisztelt meg (polikarpus 92. láp), Teleki Mihály fiai mellett volt nevelő, s Teleki, mint pátronusa, felsőországi akadémiákra küldötte. Elindulásakor 1680. ápril 30-án Sorostélyon kötelezvényt ad Telekinek, hogy mikor le jő az akadémiákról, újból hozzá megy, ötét szolgálja, fiait tanítja és sehová nem megy beleegyezése nélkül ; a helvétika konfessióval ellenkező, s az ekklézsiákat megbotránkoztató dolgokba, újításokba nem elegyíti magát, s olyanokat nem tanít soha. 1688. márez. 29-én Írja Utrechtből Telekinek: „hogy az ő parancsa és akaratja nélkül oda nem mehetett, visszatérni parancsa ellen még kevésbbé lehet és szabad, tőle várja erre a parancsot.“ Hazaérkezése 1684 végén történt, Witsius Herman utrechti tanár azon évi szeptember 13-án irt ajánló levelet Komáromi mellett Telekinek. Ezen időtől fogva Teleki udvari papja volt 1686 júliusig, s ekkor elbocsátja Teleki theologia tanárnak a sárospatak-gyulafeliér- vári kollégiumba. Ezen közlemények egyike (II.) azon föltételeket tartalmazza, melyek alatt megengedi a tanárságot, illetőleg föltételesen elbocsátja szolgalatjából. Az I-ső Komáromi levele, melyet Teleki Mihály fiainak, Mihály és László urfiaknak küldött. 1699-ben a tanári hivatalt a szászvárosi papsággal cserélte föl. — Mikor halt meg — még eddig ismeretlen előttem.
