Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

5 szolgálatában való rendes és szivbül folyó részvételért. Nem a szabad választás dolga ez, hanem a szabadon elvállalt kötelezettségé. A hivő keresztyénnek, épen úgy kötelessége székében ülni, mint a lelkésznek a szószékben állani. Isten igéje közös ügyünk és egyetemes papságunk jelvénye. Ennek okáért, Atyafiak! szabadon léphetvén a szentélybe a Jézus vére által: ne hagyjuk el a mi gyülekezeteinket, miképen szokásuk némelyeknek. Hő pártfogástokba ajánljuk egyházunk missziói igyek- véseit s ügynökségeit. Szivünk óhaja s imája, hogy Krisz­tus népe, élet és erőteljesen valósitná meg az 0 határo­zott parancsának igazságát: „taritványokká tenni minden népeket“. Örömmel hallgattuk gyűlésünkön, a jelen volt kedves hitkiildérek jelentéseit, melyekből meggyőződtünk a felöl, hogy bár nem nagy dolgok napjait éljük, a Szent Lélek ereje, láthatóan nyilatkozik az egyház missziói té­réin. Bizony! tekintve az egyház kevés-hitiiségét, a.po- gánj'ság köreiben mutatkozó eredmények: túlhaladják jo­gos várakozásunkat s a legszentebb örömmel töltik bé szivünket. Vajha a Szent Léleknek és tűznek uj keresztségével áldatnék meg egyházunk ! Akkor szabad útja lenne az Isten igéjének s magasztaltatnék az. Akkor, a Krisztus evangyélioma, keresztül törné a gátakat jobb és balfelöl. Szeretteink! világosabban kell felfognunk Istennek az emberek üdvére irányzott akaratát. Szorosabb egy­ségbe kell lépnünk Isten leikével, mely kívánja az em­berek szivének viszonszeretetét. Gondoljatok Istenre, ki úgy szerette a világot, hogy Egyszülöttét adná érette. Nem érezziik-e mié szeretet lüktetését sziveinkben ? Nem akarunk-e részt venni az Isten országa evangyéliotnának minden teremtményeknek való hirdetésében. Kik hívei a különböző egyházaknak — mindazok, kik az Ur igéjének hirdetésére hivatvák — nem fognak késni, hálájukat tanusitni azok nemes támogatása által

Next

/
Oldalképek
Tartalom