Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

11. füzet

.548

kathólikus klérusnak, mely az egri püspöki javak elfoglalása s ezzel kapcsolatban protestáns volta miatt fenekedett ellene, áskálódásaira elfogatta őt Ferdinand Esztergomban, 1542-ben s Bécsújhelyen, azon tömlöczbe vettette, melyből az előtt kevés idővel halt ki B o d ó F e r e n c z, ki készebb volt fogságban végezni életét, mintsem Zápolya iránti hűségét megszegni. (Lásd: Budai polg. lex. III. Perényi Péter.) A Perényi ügyében tett mind magános, mind megyei, mind országos kérelmezéseknek lett végre, hat év múltával annyi sikere, hogy Ferdinand megígérte az ő szabadon bocsáttatását, az egri püspöki javak használásáért! 40.000 arany kárpótlás mellett. Ez összeg lefizettetvén, 1547 végén, a következő év elején Bécsbe vitette őt Ferdinand, hogy Ígérete szerint szabadon bocsássa. De közbe lépett a halál, s a nemes lélek, hat évi fogság után, a nélkül hogy szeretteit, főleg kezesül adott Ferencz fiát, kit 1532 ólta soha többé nem látott, viszont láthatta volna, a börtön sanyarúi okozta betegség következtében levetkezte porsátorát 47 éves korában, Bécsben, 1548 elején. — Jelszava volt az 1702-dik évben lerombolt sárospataki várnak, a Bodrog felőli kapuja homlokzatán álló ezen mondat: „boldog az a város, melyben Isten igéje hir- dettetik és meg tar tátik!“ O vetette meg a sárospataki főiskola alapját, melynek már 1543-ban jeles hire volt, mint ez az ifjú K a p y Miklós heveiéből olvasható. (Magy. prot. egyh. s iskolai Figyelmező. Debreczen. 1872. unire, fűz. 109—-110. lap.) Buzgó pártfogója s hive veit mindvégig a refonnácziónak, sőt Gábor fiát végrendeletében is arra intette, hogy az evangyéliomi tudományt minden erejével oltalmazza és előmozdítsa, bárminő áldozatok hozatalától is vissza nem riadván. Hazahozatván neje Székely Klára, az ő tetemeit Bécsből, eltekarittatta azokat a sárospataki vártemplom sírboltjába, mint ez egyebek közt megtetszik Szikszai Fábriczius Balázsnak, Perényi Gábor felett 1567. julius 28-kán tartott beszédéből. — Ez a nagy férfiú tehát hitvallója sőt vértanúja lett az evangyéliomi igazságoknak. Ő megértette az Alphának és Ómegának, amaz Elsőnek és Utolsónak, a ki megholt vala és él örökkön örökké, eme szavait : „légy hiv mind halálig, és neked adom az életnek koronáját!“ (Jelen. 1. 10.) És ő állhatatos maradt mindvégig! A klérus, még holta után sem hagyott neki békét, hanem még sírjában is iildözé rágalmazásaival, azon izetlen koholmányt hirlelvén ugyanis felőle Beukovics Ágoston terebesi pálos barát, végre nagyváradi püspök, hogy Perényi Terebeseu temettetett el s tetemeire minden évben