Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
11. füzet
547 hály által Temesváron s vidékén hirdettette az evangyéliomi tudományt. Azon ki fej «Z és tehát, hogy a főurak közül ő a legelső, ki a mohácsi vész után azonnal egész családjával együtt áttért az evangyéliomi tudományra, voltaképen csak annyit jelenthet, hogy a mohácsi vész után lett nyilvánvalóvá a római kathólika egyháztól, egész családjávali együttes bucsuvétele s az evangyéliomi egyházhoz való nyílt, határozott és törhetlen ragaszkodása ; mert a fentebbieken kívül, Istvánfi szerint bizonyos dolog, hogy ő maga, a reformáczio kora hajnalán beszivta annak elveit. Résztvett a mohácsi ütközetben, mint az első hadtest balszárnyának Zápolya dános helyetti vezére. O volt, ki az ütközet előtt Tomoryval együtt rendezte a hadállást. Kiszabadulva a gyászos kimenetelű ütközetből, a beállott politikai zűrzavarok hullámai közt ő is hányatva, hol Zápolya, Imi Ferdinánd pártjára állott. Fejedelmi férfiú vala. A két ellen király vetélkedett a Perén yi megnyerhetéseért, mindenik tőle tevén függővé a korona birtokába jutását: Zápolya még 1526-ban megerősitettte őt az általa elfoglalt Sáros-Patak birtokában s maga helyett erdélyi vajdává tette; viszont 1527-ben Ferdinánd Gyula várát adományozta neki, melynek birtokossá György őrgróf a mohácsi vész után Anspachba vonult ; emellett megerősítette mind az erdélyi vajdaságban, mind a Sárospatak és az egri püspöki javak birtokában, mely alkalommal egyszersmind kikérte Ferdinánk királytól, hogy őt vallásában, miután ő igazi jó keresztyén, soha se háborgassa. 1529-ben a Zápolya-pártiak által elfogatván, kényszerűségből a Zápolya-pártján volt, noha titkon Ferdinándhoz szitott, főként Zápolya élte vége felé. 1539-ben ugyanis Ígérte Ferdinándnak, hogy pártjára tér, ha az kanczellár- jává teszi őt, mit Ferdinánd örömmel fogadott s teljesített. Igen jellemző Percnyire nézve, hogy a veszprémi, 1531. május 18-diki gvülés többsége — a haza sorsán javítandó — oly gondolattal volt, hogy Perényi Pétert kellene királynak tenni. De ebből semmi sem lett, részint a pártviszály, részint a törökök álnoksága miatt. 1532-ben úgy szabadult ki a török fogságból, hogy Ferencz nevű fiát adta maga helyett kezesül. Zápolya halála után, az annak tett hűség alól feloldoztatva érezvén magát, határozottan Ferdinánd részére állt. De két évig sem örülhetett a Ferdinándtól nyert uj méltóságnak, a mennyiben egy részről a J o á k i m brandenburgi őrgrófnak, ki Pest ostromakor, a töröktől szenvedett kudarezért a királynak őt érhető haragját magáról el, és Percnyire kívánta hárítani, azon vádjára, miszerint Perényi királyságra vágyik, más részről és főként a rónia
