Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
8-9. füzet
402 vonta magát. Itt egy évi tartózkodása alatt még erőszakot tett meggyőződésén; de 1661. nyarának utóján Cserei szerint „egy hitetlen ámitó jezsuitától, páter Sámbártól megcsalatik, és az igaz reformata religiót megtagadd stb. (Cserei Históriája 28. lap.) Áttéréséről ekként tudósítja maga a sárosi főispánt, gróf Rákóczi Lászlót Munkácsról, aug. 20-án 1661. „Szívesen kívántuk volna szerelmes fiammal együtt régtől fogva függőben levő sz. igyekezetünk deklaracziója napján a . . a kegyelmetek személye jelenlétét; de a pogány ellenségnek . . . lakóhelyünkig hozott rettenetes tüze .... miatt kegyelmetek ide jövetelét is a maga személye koczkáztatásával nem kívánhattuk. Ez szoros állapotunkban csak isteni vigasztaláshoz folyamodván , az boldogságos szűznek menybevitele napján itt való templom ócskát rekonciliál- Tatván, azon templomban sz. mise hallgatás, gyónás és kommunió által édes fiammal együtt mindketten magunkat publice deklaráltuk, kirekcsztvén ugyanazon napon minden eretnek tanítókat udvarunkból“ stb. Az áttérés tényét már előre tudták és várták Bécs- ben; mert Báthori Zsófia férje halála után, a törökök s törökökkel szövetkezők és a protestánsok iránti gyűlöletét, ellenben Bécshez való ragaszkodását egész a tüntetésig vitte. Gyűlölte a törököket s a protestánsokat; mert ezekben kereste férje bukása s halálának okát, nem magában a szerencsétlen fejedelemben, ki miként a németpárti Cserei is, oly igazán jegyzi meg: „magát Erdély- országgal együtt, lengyelországi királyság vadászással elvesztette vala“. (Cs. H. 27. lap.) Bejelentő tehát áttérését Bécsben Leopold királynak, s tudtul adta Szelepcsényi György kalocsai érsek és m. kir. kanczellárnak s egyszersmind a római pápának is, kihez a fej^elemno levelét Szelepcsényi küldötte el, ígérvén a választ megjötte után mielőbb közleni Báthori Zsófiával. Az érsek-kanczellár 1661. n#v. 18-án Becsből
