Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
342 Munkái: I. Disputatio Theologica ad Jesaae 54. St. L. Hungarm. — Ad diem 22. Juuii, Traj. a Rh. 1740. — II. Éneklésben tanitó mester, azaz a keresztjén hitnek főága- zatait magokban foglaló idvességes énekek, — 1754. Pozsony. — E műben némely darabok oly ihlettséggel és csinosan irvák, hogy közülök több, mai napig is helyet foglal az énekes könyvben (Bajnóczi János igazítása után). — Az ő műve nagyobb részben azon „Halottas énekes könyv“ is, mely a dunamelléki e. kerület- ben most is használatban van (daczára annak, hogy a Bagó-féle nyomda az énekek dallamait oly annyira elrontá s eredetiségükből kivetkezteté; miszerint rájuk sem ismerhetni). —- A sz, históriának summája, melyben az Isten anyaszentegyházának e világ teremtésétől fogva, a keresztyén vallás elterjedéséig lett dolgai, a sz. Írásból rövid kérdésekben és feleletekben foglaltatván előadatnak, és most Magyarország kistükrével, azaz oly könyvecskével, a mely Magyarországnak földét, polgári állapotját és Magyarországnak históriáját summásan kimutatta, a tanulóknak nagyobb előmenetelére megbővitvén, kibocsáttatott. — Pozsony, 1771. Magyarország térképével. — A második kiadás Pozsony, 1777, Erdély leírásával kibővitvo jelent meg. — Kijött még 1781-ben Váczon. — 1793-ban Kassán, Pesten, Kolozsváron. — 1796-ban Pozsonyban. — Számos átdolgozói közül az 1836-ki komáromi kiadáson megneveztetik Holéczy Mihály. — Ezen mű, „Hármas kistükör“ név alatt volt ismeretes, mely valamennyi müve közt a legjelentékenyebb, s mely majd egy egész századon át, több mint 25-ször kiadva, uralkodott hazánknak csaknem minden felekezetű magyar népiskoláiban mindaddig, mig 1854-ben a budai volt cs. kir. helytartó-tanács betiltotta. — Érdekes belőle az 1849. és 50-ik évi kiadás, mely a többiektől eltérve, egészen osztrák szellemben igyekszik betölteni a magyar tanulóba az osztrák-állam polgári nagy és dicső jogot!!! — E mű előrészét a sz. történetek, másodikát Magyarország földrajza, alkotmánytana és történelme, harmadikét pedig Erdély ugyanily leírása képezi (ezért hármas kistükör). — A tanítandó részek mellett felette ■érdekes az előszó, melyből — bár nem egészen szabatosan — Losonczy paedagogiai álláspontja is felismerhető. — Mindenekelőtt ■sürgeti, hogy a magyar gyermeket magyarul kell tanítani, és pedig a gyermek fejlettségéhez illő módon. — Roszalja azt, hogy a népiskolák a latin iskolák deákságát majmolják, s ajánlja, hogy az elemi iskolákban a vallástanon kívül, magyar Írást, olvasást, számtant s történelmet tanítsanak! Ebből kitűnik, hogy a nép
