Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

2

Hogy lehet e cseppekkel elindulni? Nem elbizakodottság-e arra számítani, hogy az a csepp, egy nagy mezőn, öntözzön, áldjon; mély sebeket hegeszszen; könyeket szá- raszszon; népet gyűjtsön; népet, melynek van reménye és szent akarata, hogy a pusztulásnak indult vidékeken, még a romokon is, a nagy Isten segedelmével életet támaszthat; népet, mely a magyar evangyéliomi egyháznak, az Isten ügyének, közöttünk, bennünk és általunk a mostaninál jobb állapotot teremthet!

Mi az a csepp, az a inustármagnyi hit, a tudomány nagy birtoka nélkül ? Nekem, a Jézus Krisztus az én Uram követőjének s az ö küzdelme erőtelen hordozójának minden.

De hát hol van a magyar protestáns tudomány terjesztésének és gyarapításának Ígérete; melyet, az erdélyi unitárius atyafiak „Magvetö“-jén kivül, ez időszerint, társ nélkül álló magyar protestáns folyóiratban be kellene váltani ; hogy a hit és tudomány, kczetfogva, vigyék tovább általunk is, a világ világosságát és idvességét.

E kérdésre válaszom:

Ugyanis, hogy mi magyar protestánsok, az egyetemes protestáns tudományosság ügyének nagyobb mérvű szolgálatot tehessünk, s a magunk által tört utón haladhassunk, erre még gyűjtenünk kell az erőket, a hit fénysugarát, az akarat hevét és lángjait,, türelemmel, szeretettel s azon nemes bátorsággal, melyet az evangyéliom egyetemesen boldogító ügye, és annak minden helyet megszentelő, minden szivet megáldó, minden igazságot több-több diadalra vezérlő nagy feladata megkíván.

A tisztelt Közönség által legyen méltatva e nézet, s azon meggyőződés, hogy nekünk magyar protestánsoknak, fötörekvéslinket, a hitbuzgalom s az egyház és iskolai ügyek iránt való melegebb érdeklődés fölébresztésére, és sok bajainknak, melyekhez még újabbak is jöhetnek, sze-