Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
12. füzet
585 a ..Szegény árvák“ Myontól, leolvasható szegénykéknek az arczuk- ról az árvaság. — Hagyjuk el a kiállítást, s tartsuk emlékünkben azt a két napot, melyet Münchenben töltöttünk, hogy később, midőn majd szomorú napok borulnak életünk egére — elmondhassuk azt: ..Ha most szomorú napokat élünk is, volt idő, midőn örültünk!“ — Münchenből Lindauba érünk, ez ódon városba, mely a Bódén tóban szigeten épült. Itt veszi kezdetét a pompás Bódén tava, mely e pillanatban ugyan zord képet nyújt, iszonyú szélvész csapdossa ide s tova a hullámokat, délen hó borítja a magas sziklákat s sürü hópelyliek szállnak alá, nyugaton haragos veres szél- fellegek, melyek megaranyozni látszanak a nyugaton elterülő lin- daui hegyeket; megszólalnak a harangok, hangjuk elszáll messze, s imára szólítja a híveket, mielőtt nyugalomra térnének. Reggelre kitisztul tsz idő, s alig akartuk hinni, hogy ott vagyunk, a hol tegnap, a felkelő nap szétlövelli sugárait a lezajlott Bódentavára, s halk, néma és csendes mindenki; megszólal a .Maximilián“ kis harangja, a hajóra szállunk. A nagy Maximilián óriási orrával hasúja a vizet, s tova száll Constánz félé. — A vizsgálónak majd Schveitz magas hegyeivel, majd Bódén pompás szöllő-hegyeivel is a Búdon partjára épített városaival elég nézni valót nyújtanak. — A Maximilián tovább halad, állomást állomás után hagy el s egyezer azt veszi észre az ember, hogy Constánz képe látszik a távolban. Tizenegyet veri az óra, négy órai utazás után Constánz- ban vagyunk. — Constánz a Bóden-tó észak-nyugoti partján a Rajna kifolyásánál épült, a milyen csinos, ép oly nevezetes város. Azon gyászos eseményeknnk, melyek falai között lefolytak, még mai napig is számos nyomaira akadunk, melyek visszaidézik emlékezetünkben azon véres drámát, melynek első felvonása Húsz elitéltetése és megégetésével itt gördült le. — Még ma is fenn áll az épület, melyben Húsz János prágai hitszónok s reformátor 1414-ben máglyára Ítéltetett. — Mint tudjuk, a német birodalom 1411-ben Zsigmond magyar királyt választó királyul, tehát választatása épen azon időre esik, melyben IIusz fellépett s tanaival az egyházban szakadást idézett elő. — Zsigmond ezt megakadályozandó: XXIII-dik János pápával zsinatot hivatott egybe, ezen zsinat tartatott Constánzban v. Costintzban. Feladata volt a zsinatnak Húsz tanai felett Ítélni, és három pápa lévén (Gergely, Benedek és János) ezek helyett egyet választani; ez mégis történt s pápául, mint tudjuk, Y. Márton választatott. De nem boldogultak IIusz Jánossal, ki — miután nem vonta vissza tanait, sőt inkább ahhoz még jobban ragaszkodott — máglyára Ítéltetett.
