Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
12. füzet
577 mondták, valami sajátságos uni-sons vontatott ének hangon, néhol a közepén s a végén mindenütt, kegyetlenül megczifrazva. És csodálatos! a legkedveltebb és szokatlanabb Cantatio a Jeremiás próféta lamentatiói nincsenek e könyvben, pedig hogy e korban váltig kántálták, az bizonyos, még a nagy-dobszai 1681-ben irta bele Szentlaki István. Végre, miután e nagy érdekű könyv elébbi régi birtokosainak neve, egy nagyhírű reformatunkéval azonos, sőt hogy ő egyenest onnét neveztetik, — nem tartom feleslegesnek megemlíteni miszerint a mai Kálmáncsa (e könyv idejében Kálmáncsely) régebben Kál- máncseh, fekszik Somogymegye délirészében, u. p. Német-Lad. — Valódi történeti tény, hogy Kálmán királyunk telepitett e vidékre Csehországból beköltözött lakosokat, (innét a hely neve), mely vidéket akkor (Budai 7. szerint) bizonyos Ponith család birt, de ugyan szláv eredetre mutatnak az e vidéken fekvő Nagy- és Ivis- Dobsza, Darány, Zádor sat. helységek nevei, melyeknek régi lakosai ugyan Kálmán által telepitettek! Kálmán Farkas. uti 1. WITTENBERG. Előre bocsátom, hogy a bányakerület részéről Szeged ágostai ev. egyháza érdekében lettem kiküldve a f. évi szept. g—ii-kén Magdeburgban tartatott Gusztáv-Adolf egyleti nagy gyűlésre. Szeptember 8-án utaztam Wittenbergbe, a reformáczió e classicus földére. A kisszerű, ódon város, megvallom, lehangoló benyomást tett reám, de csak addig, mig azon szentelt nyomokba nem léptem, melyben egykor jártak német reformátoraink. Ajánló jegyemmel mentem legelőször dr. Schneiderer consistoriális főtanácsos és papi seminariumi első igazgató-tanárához, a hajdani augustimus klastromba, mely jelenleg a papnövelde helyisége. Érdekes egyéniséggel álltam szemközt, — tisztes 84 éves férfiúval, kinek dolgozó asztalán ott voltak az exegezishez való régi codexek, melyekből belépésem előtt tanulmányozott.
