Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
10. füzet
485 kálkodott, elfelejtették már reges régen." E hajdani szeretett és tisztelt tanáromnak szomorú végső napjait az értesitőből tudtam meg. Ki köztanitóságot viseltem debreczeni iskolánkban az ő úgy nevezett iskola inspectorsága alatt, feledhetleu emlékeket hoztam el szivemben azon szerény, miveit, tudományos és leereszkedő tanáromról. Ki sokáig elfeledett voltál, im feltámasztott a halálból egy szellem, s munka utódod, Kovács Lajos. Talán lesznek is már, kik elfeledett sirhalmodat felkeresendik, talán még márvánvt is emelendnek elporlott hamvaid felibe. De emeltél te márványnál tartósabb emlék oszlopot magadnak; ott vannak tankönyveid. Érdekes és figyelem gerjesztő Zákány József'*) körvonalozott életrajzában tiszántúli egyházkerületünk iskolai mozzanataiból fcl- deritett azon tanügyi szervezet, mely két nagy férfiunk Pécsi Imre főgondnok, és Budai Esaiásnak, még akkor mint tanárnak szelleme, és buzgalma által jött létre 1804-ben, melyen koronként, mint 1812, 1815 és 1821-ben változások történtek. Eunek volt eredménye az úgy nevetett „litteraria deputatió.“ Ez adatok felmutatása elvitázhatlan tanujele annak, hogy tiszántúli egyházkerületünk verézférfiai, mint törekedtek a tanítás, és nevelés ügyében haladást tenni, és koronként mennyit haladtunk anyagi szegénységünk mellett is. Ez itt kifejtett adatok, szép világot vetnek reformált tanügyünkre, pedig mennyire elitéinek bennünket elmaradásunkért, iskoláink rendezetlenségéért. Vajha iskola történetünket egy elfogulatlan férfi felmutatná azon áldozatokkal, melyeket felekezetűnk tesz és tett tanintézeteiért. Emlitém, hogy az értesítőben szomoritót találok. Ily aggasztó jel, hogy a tanév kezdetén beiratott 117 képeszdész száma *) A Zákány család Derecskén nevezetes nemes család. Első Rákóczi György fejedelem Derecskét 1631-ben szabad hajdú várossá tette. E diplomát derecskéi rektorságomban 1839—10 latinból magyarra át forditottam a tanácskérésére, némely szavai a diplomának még most is emlékemben vannak, jelesül „Oppidum nostrum Derecske, aere parato coemendo damus, et Con cedimere mille militibus hajdoriicalibus ex septem oppidis hajdonicalibus et migrare volentibus sub capitaneatu Andrece Erdélyi, sup “ ezen oklevélb n nemes Zákányok, e törzs Zákány utódai, kik jómódúak voltai még az én rektorságomban, sokan közülök városi tanácsosok, egyházunk gondnokai. B. e. Zákány József édes anyját, ki már akkor is igen éltes volt, személyesen ismertem, úgy szinte testvérét Gábort kinek két jeles fia tanuló koromban Debreczenben, József, ki uradalmi jeles ügyvéd lett, és Gábort, ki pályája végeztén balt el. Volt gazdálkodó testvérök is, kinek utódai kétségkivül vannak.
