Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
8-9. füzet
438 tekezletén joggol mondott volt Londonban — Nagy-Brittannia, becsülete és chinai missiója érdekében semmi jobb határozatot nem hozhat, mint azt, hogy az indiai kormány rendelje el, miszerint az opiumtermények, egyedáruságát ejtse el, és annak Chinába való kivitelét tovább ne korlátozza. „Es ha az indkormány az ellen azon kifogást tenné, hogy azon 7 millió font sterlingről, melyet az opium egyedárusága évenként neki behoz, le nem mondhat, akkor a mi ind. birodalmunkat alig érhetné erősebb elitélés, mint az ilyen ürügy. Akkor annak alapjai böngészetre volnának építve.“ Francziaország. A franczia köztársaság elnöke a ref. egyház központi tanácsát (Conseil central) mely 1852-diki márczius 26-kán kelt rendelet szerint az egyház s az állam közti közlekedést volt közvetítendő, de az idő óta tagjainak létszáma hátra csökkent, most kilenez uj tagnak kinevezése által kiegészité. Oly nagy fontosságú tény ez, hogy sokkal általánosabb s mélyebbre ható mozgalmat keltett mint a röviddel ez előtt történt megsértése az autonómiának, midőn Ferry az egyház megkérdezése nélkül nevezett ki tanárokat a párizsi theol. intézethez. A „Christianisme“ szerkesztője Dourmerque, lapja 28-dik számának élén tünteti fel a veszélyt, melylyel e kiegészítés az egyházat fenyegeti: „Két szó tényleg összegezi az egyházi állapotot. A „conseil cent- rál“ kiegészíttetett: sietni kell azért a hivatalos közzsinatot egybehívni.“ Az uj tagok a következők: André Alfréd a párizsi presbytérium tagja; Berard Edouard; Biedermann az állami vasút igazgató tanácsosa; Bordűr Henry; Chatoney Jules a közutak főfelügyelője; Pontanés lelkész a havrei egyházmegye elnöke; Jalabert a nancyi jogakadémia dékánje; Schickler Ferdinand a párizsi bibliatársulat elnöke; Yiguié a párizs- theologiai intézet tanára. Az 52-diki rendelet-törvény szerint, az egyházak képviseletén kivül a „Conseil“ a theologiai tanárok kinevezésében is közreműködni volt hivatva. Minthogy azonban a franczia ref. egyház egyedüli törvényes képviselete a közzsinat (a Synode generál), mely a „Conseil“ által tökéletesen megbénitta- tott, a „Conseil“ ezen képviseleti minősége ellen, mely a liberális protestánsok által mint a napóleoni kormány első gyümölcse eszközöltetett ki, felszóllalt az egyetemes egyház, úgy hogy a miniszter kénytelen volt azt visszavonni. Az 1872-ki közzsinat, mely a kormány által az egyházak törvényes képviseleteid elismertetett, a veszélyt, úgy látszott, szerencsésen elhárította, miután az Államtanács határozottan odanyilatkozott: „A központi tanács csupán
