Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

ces.“ Midőn e tünemény felett fejét törve elaludott, éjjel megjelen neki egy fényes alak, mely neki álmában meg- hagyá, hogy ama fénytüneményhez hasonló katonai zászlókkal viselje háborúit.

Erről a tüneményről, kortársai ugyan nem Írnak semmit, Eusebius is csak azt irja, hogy ő vele, Constantin e történetet bizalmasan közölte, de hogy e tüneményt a hadsereg is látta volna, azt sehol sem állítja. Itt tehát Lucanus „patriae trepidantis imago“-jával találkozunk ismét azon különbséggel, hogy mig az Caesár ellen tiltakozott, Constantint hívni látszott.

Valamely vállalat sikerére nagy befolyással volt a régi időben, ha a katonák azon meggyőződéshez juthattak, hogy a halhatatlan Istenek is az ö ügyökért harczolnak, s a régi vezérek mindent elkövettek ezen előny megszerzésére.

A mi azonban az „in hoc signo vinces “-féle tüneményben valóban történelmi reálitással bírt, az annak komoly megfigyelésében állott, hogy a keresztyénség- ben uj világrend nyilatkozik s a ki a világot bírni akarja, annak komolyan számba kell venni az uj világ elemet, habár nem tanácsos idő előtt elidegeníteni a régit.

Constántin, ezen római hadjárat alkalmával, demonstrált az ifjú keresztyénség mellett, felhasználva az ó világ babonás hajlamait, melyek a prodigiumok előtt szent borzalommal hajoltak meg.

Már ekkor a hadsereg történetébe, megragadó legendákat irt be az ifjú keresztyénség, melyek titkos bámulatba ejt ék a katonákat, kik soha sem mennek tovább gondolkozásukkal az egyszerű tényéknél.

Az ifjú impcrátor végre Róma halmai alá jutott.

Már neje atyját Galliában megzsinegelteté, most neje fivérét készült ostrom alá venni, de Maxentius, a lavican utón, a veres kövekig eléje jött megkisérendó a hadi sze