Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

sabban összefügg, mint azt velünk a közös iskolák fennhangoztatott dicsőítése alkalmával elhitetni kivánták: úgy vélekedem, hogy most a tett indítvány cselekvésre készebben fogja találni egyházunkat, mint négy évvel ezelőtt, s a mi akkor sokak előtt csak ártatlan s jóhiszemű ábrándnak tekintetett, az most már komolyabban fogja egyházunk irányadó köreit foglalkoztatni.

j O

Nagy merészség volna bárkitől is, a kérdés jelenlegi stádiumában, egyszerre belépni mintegy in medius res, a gyakorlati kivitel szálait bonczolgatni s tán egész tervekkel föllépni; az én törekvésem és szándékom sem ha- tározódhatik tehát most távolról is abban, hogy e nagy kérdés részleteibe belebocsátkozzam s tán a kivitel nehézségeinek elhárítására nézve megfelelő módozatok iránt is nyomozódjam. Előbb be kell várnunk, hogy a dunántúli felhívásra, a többi testvér-kerületek mit mondanak, és ha miről sem kételkedem, a felhivás értelmében a maguk részéről bizottsági tagokat küldenek ki, hogy ezek közös együtt értekezésükben a fölvetett kérdést miként indítják meg s hogyan fogják azt legalább főbb részeiben körvo- nalozni. Nem gondolom, hogy e kérdésnél újra az 1874- diki szomorú eset ismétlődjék, a midőn a tiszántúli egyházkerületek a magyar prot. egyetem felállítása ; iránti inditványára ha egyik vagy másik egyházkerület által, már csak avagy decorumból, küldöttségi tagok neveztettek is ki, de ezek soha még csak össze sem hivattak s az in- ditvánvozó egyházkerület hasonczélu küldöttségi tagjaival a kitűzött tárgyban soha még csak nem is találkoztak. Tán akkor maga az indítványozó egyházkerület is visszaijedt a kezdeményezés nagyságától; vagy tán a többi testvérkerületek egyenesen halva születettnek tekintették az eszmét is ?!

íme az idő, ez a mindent legjobban megpróbáló hatalom, megmutatta, hogy a gyermek, bár 1874. óta életjelt nem adott, nem mondható egészen halvaszülöttnek; mert az a dunántúli kerület felhívásában megmozdult és