Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-08-12 / 20. szám
20. szám. XVIIL év. Zaiaegersze^ 1517, augusztus 12. Előfizetési ár: Egy évre K 6‘04 Fél évre K 3 0+ Negyedre K 1'54 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyiltér sora 1 K | Szerkesztőség és kiadóhivatal Ü.Wlasics-u. 8 sz Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. . ' . í LENGYEL FERENC Munkatársak. ^ BORBÉLY GYÖRGY lap tulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER. Fölszabadult... Fölszabadult a cenzúra alól a Magyar Paizs. S fölszabadult már előtte 38 vidéki lap. Az igazat megválva azt hittük, hogy az összes vidéki lapok közül csak a Magyar Paizst tartják féken. Ezt a fékezhetetlent. Tehát másokat is tartottak. De már Zalamegyében mégis csak ezt az egyet. Másodszor is szólván: az igazat megválva, örvendünk, hogy ilyen nagy tekintélyű a mi lapunk, hogy a fővárosi politikus napilapokkal egyszin- vonalu tekintélyre helyezték s érdemesítették arra, hogy egy s más Írásokat kidobjanak belőle: azonban szívesen elengedtük volna ezt a dicsőséget, mert nekünk*ez ternénytélén, kárt csinált anyagiakban. De hát hagyjuk ezt. Ördög tudta, hogy a muszka cár a Magyar Paizs vidéki iparpártoló heti lapból ismeri meg Magyarországnak a politikáját, kultúráját, eínagrofiáját, hadseregét, hadseregjének számát, mozdulatait, taktikáját, stratégiáját, s minden csinját-binját és azt, hogy András- hidáról hány legény „vált be“ és azt hogy a szepetki körjegyző méltóságo- san osztja é ki a hadisegéíyt a hadi- szaímaözvegyeknek, és azt, hogy a Saidl pajtájának az égésekor a rendőrök és tűzoltók pontosan dobolnak é, vagy nem? Most már tudom, hogy mindezekről a dolgokról a muszka cár csak a Magyar Paizs utján vehetett volna tudomást — mert hű olvasója volt, — de nem vehetett tudomást, mert ezeket kihúzták a cenzorok. A cár persze dühöngött, hogy kedves lapjából, napi (pedig csak heti) csemegéjéből épen a neki tetsző dolgokat húzták ki. S valószínűleg ennek kell tulajdonítanunk, hogy ő kelmének ki kellett takarodnia Peresemis- léből, sőt legújabban Csernovicból is . . . Szóval fölszabadult, t. i. a Magyar Paizs. Dr. Vázsonyi Vilmos igazságügyi miniszter ur rendeletet adott ki, melynek első szavában azt mondja, hogy a magyar újságíróban meg kellett (volna) bízni, és ezután is meg kell bizni, hogy nem árulja el hazáját és nemzetét. A lapokat tehát fölszabadítja az előleges vizsgálat (cenzúra) alól. Fölszóllitja azonban az újságírókat, hogy a tisztán hadimíiveletekre és közélelmezésre vonatkozó Írásaikat, ha kételyük van az ártó -és nem ártó voltukban : szabadakaratból mutassák ezt meg a cenzoroknak, hogy a több szem többet lát elvénél fogva tisztázódjék a dolog. A sorok között, sőt a sorok tetején is olvasható a rendeletben az, hogy kritizálni (már t. i. politikus lapnak politikát is, s mindenféle lapnak minden egyéb közéletet is) kritizálni szabad, sőt szükséges, mert a több véleményből kialakul egy legjobb. Ez világos ész. Mennyivel nagyobb sötétség van abban az agyvelőben, amelyik nem tűri a kritikát, hanem az ő hetyke mindenhatóságában csalhatatlannak tartja magát! Szóval, fölszabadult a szó. Borbély György. HETI HÍREK. Gyüjtsünk a Csény-szoborra! Fürst Jakab Zaiaszentmiháiy 3 K — f. Mai gyűjtésünk 3 K — f. Hozzáadva a múltkori 42709 K 12 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42712 K 12 f. Lángol a remény, él az emlékezet a szivekben. Sokan Így gondolkoztak magokban: Nó mi lesz? Ez a nagy világháború elsöpri, megsemmisíti, legalább is meggyengül a Csány szobor ügyét. Szó sincs róla. Csány László 48-ban 4Q-ben s halála után hatvan esztendeig a szelleme mindig hirdette a magyarság függetlenségét. S a világháború? Talán elnyeléssel fenyegetné a függetlenséget is, a magyarságot is, Csány Lászlót is? Szó sincs róla. A A világháború vihara még magasabbra dobálja Csány Lászlónak is, Kossuth Lajosnak is, a magyarságnak is, a függetlenségnek is a hullámait. Ha valaha most legigazabban tündökiik Csány Lászlónak a szelleme. Mutatja ezt az is, hogy a világháborúnak ezerféle adója mellett sem felejtkeznek meg sokan a százszor szent dicső vértanunkról. E zűrzavaros időben is, nem kérve, de elfogadva többször jelentettünk kis összegecskéket. Ilyen a zalaszent- mihályi állomásfőnöknek ez a mostani 3 koronája is. Disznóaág ügyben ijesztő félelem és félelmetes ijedtség szállta meg az embereket, amikor olvasták az újságban a földművelésügyi kormány gondolkozás módját és szándékát, hogy tudniillik a disznóhizlalást is a hadi társaságnak fogja átadni. Ezt a közönség úgy érti, hogy mindenkitől elveszik a disznót, persze nem elrabolják, hanem rekvirálják, vagyis megfizetik s elviszik. A társaság meghizlalja s a közönség kap belőle cédulára zsírt meg szalonnát, meg kolbászt, kocsonyát és több efélét. De a közönség fél és ijedez, mert irtózik attól a cédulától, amelyre napokig, hetekig, hónapokig keli', várakoznifs a végén még sem kap érte semmit. Ijedez és fél a közönség, mert úgy tartja, hogy a társaság megfizetvén elviszi a disznót, de nem adja vissza még'*a cédulára sem; vagy ha visszaadja is, de sokkal drágábban adja vissza. Ez még enyhe-félelem. Attól fél és ijedez, hogy a társaság adni fog a hadi katonáknak, s í azonkívül csak annak, akinek ő akar, t.-i. az atyja fiának, de nem mindenkinek. Én azonban hitem szerint megnyugtatom a közönséget, hogy ne féljen és ne ijedezzen, mert a Társaság, ha köll disznó, van itt ebben az országban annyi disznó, hogy „fele se kék“. Van itt annyi disznó, hogy a társaság nyakig telhetik benne. Van itt annyi disznó, hogy csupán az uradalmak csordáiból is összeszedheti azt a rengeteg falkát, amellyel elláthatja az egész hadsereget s az összes pereputtyáit, anélkül, hogy az egyes szegény embereknek egy-két malacból álló vagyonát elvinni. Vagyis ne féljenek az egy-két disznós emberek, tőlük nem viszik el azt az egy-két disznót, hanem csak a nagy tálkákból szakítanak ki kétharmad, vagy háromnegyedrészt, s abból telik ki a közügy, S nagyon is jó lesz, ha a demokratikus kormány számot vet evvel a gondolattal, hogy ne engedje át minden embernek minden malacát, csirkéjét, kutyáját, macskáját a Társaság rendelkezésére. Jó volna már egyszer a pántlikákat is rekvi- rálni és maximálni. Mikiül nem szabad elfelejtkeznünk? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályról, nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyző bizottság működéséről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. Gyűjtésünk összege 345 K 52 f. Burgonya ügyben uram, uram, Rosenthal Jenő uram, szállók és szólok az úrhoz. Te voltál, aki évekkel ezelőtt szólottái a városi gyűlésen, hogy a tisztviselőknek igazán nyomorult sorsukon segítsünk valahogy, ha másként nem lehet, hát legalább egy kis krumplival és petrezselyemmel. Te voltál, aki kérted a városi hatóságot, hogy a városi hatóság kérlelje meg a királyi ügyészt, hogy a királyi ügyész kérje meg az igazságügyi miniszter urat, hogy a zalaegerszegi raboktól megművelt nagy területről a konyhaveteményeket árusítsák a zalaegerszegi tisztviselőknek egy kissé olcsóbb, méltányosabb áron. Lett is ennek eredménye egy évig. Hála és köszönet érte neked is, a kir. ügyész urnák is, a raboknak is. Nem ám, hogy olcsóbban, erre nincs is most szükség, hála és köszönet, hogy egyáltalában kaptak. Elsősorban az igazságügyiek, ami rendén is van, azután a többiek. De már tavaly az igazságügyieken
