Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-08-05 / 19. szám
XVIII. év. i». szám. Zalaegerszeg, 1917. augusztus a Előfizetési ár: Egy évre K 6/04 Fél évre K 3 04 Negyedre K 1'54 Egyes szám • S fillér. Hirdetések dija. megegyezés szerint. Nyiltér sora 1 K Szerkesztőség és kiad dili vatal Wlasics-u. 8 sz Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. „ , ' , f LENGYEL FERENC Munkatársak: y BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENK HETEMKÉNT EGYSZER, Bosnyák Géza főispán beiktatása. A szép és nagyfontosságu ünnepélyt nem Írhatom le részletesen, mert, amint mindenki tudja, kevés a papiros. Vázlatban bár igyekszem hű képet adni, erős vonással huzva meg, hogy rövid időn belül im már második őszintén 48-as szellemű főispánunk vanv ami zajongás nélkül is nagyon jól esik" a csendes temperamentumu magyar léleknek. S jó volt, hogy az uj főispánt egyik, a volt főispánok közül épen gróf Batthyány Pál üdvözölte a megye részéről. Vasárnap, jul. 29. este 5 Órakor jött székes városába Bosnyák Géza főispán. A város határán dr. Keresztury József polgár- mester üdvözölte, a vármegye házában Kolbenschlag Béla alispán. Följegyzem az alispánnak szép hasonlatát. Állandó lakásául átadva a megye székházának kulcsait, azt kívánta, hogy amiként e kulcsokkal a lakást, azonképen találja meg a főispán az utat a megye közönségének a szivéhez is. Bosnyák főispán meleg szavakkal válaszolt mindkét helyen. Ismerős helyre jö$t. 20 év óta működik a megyeteremben, s a tisztviselőkben nemcsak ismerősöket, többnyire barátokat is bir. A bevonulás díszét mutatja a nagy Kossuth-utcát elözönlő néptömeg s a három- szinü zászlók és a megye s város színét viselő kisebb zászlók özöne. Julius 30-án hétfőn d.-e. 10 órától 12-ig tartott a beiktatás ünnepélye a küldöttségek tisztelgéseivel együtt. Pont 10 órakor megtelt a nagytemplom, a megye különböző részeiből bejött törvény- hatósági tagokkal. Legáth Kálmán esperes apát-plébános nagy segédlettel végezte az istentisztiszteletet. Horváth János kántor helyettes uj énekeket adott elő részint maga, részint diákkar felléptével s helybeli kisasszonyok kedvesen csengő hangjával, A vármegyeházán Kolbenschlag Béla alispán elnököl s gróf Batthyány Pál bizottsági tag vezetésével küldöttség hívja meg az avató gyűlésre Bosnyák Géza főispánt. * Nagy tartalmú beszéddel foglalta el székét az uj főispán. Több helyen költői lendület van beszédében. Elsőben imádsággal kezdi, hogy Isten világítsa meg elméjét és erősítse, hogy méltóan megálljon ezen a kiváló helyen. Kitűnő vonásokkal festi a háborút s ebben a magyarnak a dicsőségér. Ezért a véres dicsőségért csak illik, hogy jogot is adjunk a nagy magyar tömegnek, mely legnagyobb mértékben vérzik. Érteni kell alatta a választójogot. Széchényi és Felsőbüki Nagy Pál szerint jbe kell vonni a népet az alkotmány sáncába s annál erősebb lesz a nemzet. Kifejti programújában a közigazgatásnak különböző ágait. Szól a tisztviselők magatartásáról, a köz- egészségügyről, a tanügyről, a földművelésről, iparról és kereskedelemről, kárhoztatva a tejfölöző követitést stb. De az egész nagy beszédből különösen elbóditó, jó! eső bizsergéssel ny Halhatott szivünkbe egy hang, egy hang azért, mert uj volt, egy hang azért, mert hivatalos helyről, hatósági nyelvektől, hatalmi magaslatokról eddig ez még sohasem hallatszott. A tisztviselő emberségesen, sőt gyöngéden bánjék a „felekkel1' szól Bosnyák főispán, avval a nagy tömeg magyarsággal, mely patakokban ontja vérét a hazáért; bánjék gyöngéden s tanulja meg, hogy nem a tisztviselők kedviért van a közönség, hanem a közönségért van a tisztviselő. Eszünkbe juthat erről szegény nagy Ugrón Gábor és Bartha Miklós, akik félszázadon át hirdették apostolokként ezt az elvet, ostorozva a mérges „dullókat,“ akik basáskodnak vala. Hirdették, de soha hatalomra nem jutottak, hogy parancsban is adhatták volna ki az elvet. Várnunk kellett a nagy Ugrón Gábor fiára, aki most elég korán hatalomra jutott s most az ő belügyminiszteri hatalmas szózata parancsként zeng végig az országon a főispánok ajkain, hogy nem a tisztviselőkért van a közönség, hanem a tisztviselők vannak a közönségért . , . Végül újra imádságszerü fohásszal zárja beszédét a békéért, de a megerősödő Magyarországgal. Hosszantartó tapssal fogadta a közönség. Gróf Batthyány Pál állott föl ezután, törvényhatósági bizottsági tag, orsz. képviselő, s legnépszerűbb volt főispán és többször éljenzéssel félbeszakított üdvözlő beszédet tartott. Vázolja világháborúnak rettentő éjszakáját; de mintha már derengene ... a győzelem és a béke fényes hajnala mintha közelegne .. . S mintha az egész világ győzne, a demokráczia eszméjének valósításával, a magyarnak is győznie kellett s győznie kell (értsd a választójogot); s győző az egész világ a békével, egy általános világ békével, melyet ugyan most még csak sóvár- gunk, de amelyet immár jó reménnyel várunk. E gyönyörű eszmék fejtegetése után jogosan meleg lélekkel üdvözölheti Bosnyák Géza főispánt, aki 20 év óta szerepel e megyeíereinben, aki több év óta függetlenségi orsz. képviselő és a ki a 48-as eszméknek izig-vérig törhetetlen hü bajnoka, s aki ilyen lélekkel éppen most jön a főispán i székbe a Deák Ferenc vármegyéjébe, amikor a 48-as nagy eszméknek nagyobb megvalósulását kell megteremteni, amikor megint egy uj, újabb Magyarország előtt állunk. Jó kezekben látja ZaJavármegyét. A gyönyörűen átgondolt s kifejezett beszédet szintén hatalmasan megéljenezték. Eitner Zsigmond orsz. képviselő indítványára mindakét tartalmas beszédet jegyzőkönyvbe véteti a díszközgyűlés, külön | kinyomatja s a bizottsági tagoknak szétosztja. Bosnyák Géza főispán ezután a mellékteremben fogadta sorrendben a hatóságok, hivatalok, testületek küldöttségeinek tisztelgéseit. Egyéb ceremóniák és mulatságok országos intézkedés szerint elmaradtak. Itt említjük meg, hogy Bosnyák Gézáné Öméltóságát Bubics Tivadar vá rmegyei jegyző üdvözölte s a közönség nevében hatalmas virágbokréíát nyújtott át a mindig gyönyörüszépséges asszonynak. A háborúból most csak annyit émüttünk meg, hogy Galíciában és Bukovinában rettentően nyomjuk vissza az oroszokat. Most már magyar és osztrák határon sem lesz ellenség. Elmaradt bankett; vállalt teszt. Ugrón Gábor belügyminiszter, — igen helyesen — figyelmeztette a közönséget, hogy ma nem illik mulatni. Ma, a mikor annyi a nélkülöző, a kik még pénzért sem tudnak élelmet kapni; a mikor még több az olyan, a kinek se pénze, sem szükséges élelme; a mikor véreink milliói járják a Golgotát; a mikor a. keserűség gyuponton áll, ma okosabb, szebb a dinom-dánom nélküli főispán! installáció. Helyes. Haj, pedig már mennyire készültünk, — végre egy kis jó eledelre, pezsgőre, néhány hétre való galléros szivarra ... És és mennyire készültünk egy kis dikcióra. De hiába, ma már még a tósztot is belénk akarják fullasztani. Hát ez a szólásszabadság ? Pedig hát, a különféle hatóságok, hivatalok, küldöttségeken kívül, nekünk, elvhű polgároknak is volna egy-két szavunk, a mi új főispánunkhoz 1 Mert azt, hogy mi dikció nélkül is, fokozottabb mérvű jókívánsággal vagyunk főispánunk iránt, azt toaszttal bizonyítani ugyan fölösleges. De mégis, egyéb mondandónk is volna. Zalaegerszeg függetlenségi polgárainak egy része külön megkért, hogy tisztázzunk bizonyos kérdéseket. Én tehát, a tükör előtt oly szépen betanult mondókámat, — minden hiúság vagy föl- tű n é s i vágy nélkül, ezennel átadom a sajtónak. Átadom, mert súlyt helyezünk rá, hogy az uj belpolitikai fordulat ^küszöbén hangsúlyozzuk, hogy ma, nem a valamikori koalitiós láz és túlzás tart bennünket fogva, hanem, hogy elveinknek magva van, komoly, demokratikus iránya van. Tehát halljuk a szónokot! „Méltóságos Főispán úr! Tisztelt Uraim ! Engedjék meg, hogy ebben, a nekem különösen örömteljes ünneplésben, Zalaegerszeg város függetlenségi polgárai egy részének nevében és meghívásából, néhány szót szólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, őszinte szívből, örömrepeső szívből gratulálok és üdvözlöm Bosnyák Géza Öméltóságát, mint vármegyénk főispánját! Igaz áhítattal kívánom, hogy a Mindenható Öt és nagyon tisztelt kedves övéit igen sokáig egészségben, boldogságban éltesse! Éltesse, a mi, az önzetlen, a puritán hazafiak örömére, dicsőségére 1 Vármegyénk (és városunk díszére és hasznára! Tiszteit uraim, én Bosnyák Gém Öméltóságát ismerem. Ismerem az Ő jellemét, minden szépért és jóért hevüiő lelkét; az Ö kedves, közvetlen barátságos, emberbecsülő egyéniségét 1 Nem vitatom, hogy vannak kívüle is, emberbecsülő, demokratikus érzésű magyar urak. Azt azonban mondhatom, hogy én még nem láttam olyan magyar urat, aki, amidőn egy csoport egyszerű földműves közé keveredik, hogy azok között olyan isteni, adományszerii közvetlenséggel, olyan minden gőg és leereszkedés nélküli kedvességgel, pajtáskodó jóakarattal tudna mozogni, csevegni, oktatni, tanácsolni, ha kellett,rrsegíteni, mint Ő. Az Ö emberszeretete, az Ö demokraüsmusa nem alkalmi tünet....
