Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)

1917-01-07 / 2. szám

2 MAGYAR PAIZS Nincsen tehát abban a mondásban túlzás, hogy a mi a gyermek védelmét és javítását illeti, az egész müveit világon nem létesült valami szebb és lelkesebb szervezet, mint a mienk. És úgy kell lennie, hogy az istenek megirigyelték tőlünk ezt a már-már nem is emberi gyönyörűséget és büszkeséget. A háború véres lába szörnyen végiggázolt ezen a mi remek virágoskertünkön is. De azért ne tessék azt gondolni, hogy bárgyún hagytuk magunkat. A rohamosan föl szaporodó árvák, elhagyott és nevelő híján maradt gyermekek nagy sokaságával is lehetőleg megbirkóznak ezek a mi kitűnő intézményeink. Csöndes, látatlan tevékenység ez, de talán a legszebb a háború charitativ munkájában. És ha nem húzódott volna ennyire e! a rémes háború, nem is lett volna semmi baj. Bár hiszen nagy baj igy sincsen. De e szörnyű dolgok szemmel látható logikája az, hogy egyre több az igazi nevelő nélkül maradt, el­hagyott vagy elzü 1 lőtt gyermek és igy egyre több a gyermek-bűntettes is. Két tényezőt kell itt följegyeznem, amelyet nem bírok elég szeretettel a tanító és tanár urak, szülők, gyermekbirák. patronusok, szóval .mindazok szivére kötni, akik gyér mekekkel foglalkoznak. Az egyik az, hogy a férfi nevelőt, az apát, a férfi-gyámot, a tanítót stb. a serdülő fiuk nevelésénél a nő igazán sohasem pótolhatja. Ne is akarja. Legtöbb nő, kivált legtöbb gyöngeszKü anya egyáltalában nem tudja a hét éven felüli serdülő fiút nevelni, a tulajdon magáét legkevésbé. A miből ne legyen azért harag, mivel viszont a serdülő leánykát meg a férfiak éppen úgy nem tudják nevelni. Most már ebből azonnal kitetszik, hogy miért szaporodnak olyan rohamosan a gyermek-bűntettesek. Az apa, fi test vér, sokfelé a gyám, a tanító, a tanár stb. fegyverrel, életével, vérével szolgálja a hazát, hódolat és dicsőség neki. Ám a puha kezű anyának fittyet hány a vadabb serdülő fiú és csatangol. Romlik, vásik a többivel, a sokkal. Mert kemény kéz, türelmes lélek, vagy okos belátás és sok izzadás kell a fiúgyermek neveléséhez! Hát mivel ez most nincs, magától szaporodik a sok apró bűntettes, kivált a városokban, ahol nagy az alkalom a romlásra. A másik az, a mit hadi szuggesztiónak nevezek. Ha már Robinson Crusoe, tehát a hallgató, a halvány papiros-olvasmány is kimondhatatlan vágyat olt a serdülő lélekbe a tenger meg a kalandok után: mennyivel nagyob csábító a véres háborús valóság, a miben élünk! A csapatok vonulása, dalolása, a sebesültek érkezése, a hőstettek meleg hire, vastag betűk az újságokban, a fényes kitüntetések, a lobogók, a győzelmek, a tanítók, tanárok lelkesítése, a felnőttek szenvedélyes beszédei és ezer mindenféle más. Valamit cselekedni, valami nagyot, vaiami rendkívülit: ime a gyermeki lélek áhitozása, szent utánzási ösztöne, a mi olykor rémes bűntettekben, talán gyilkosságban tör magának utat, ha máskép nem lehet. Hát most mit mondjak erre? Hiszen úgyis tudom, hogy nélkülem is mindenki mindent megtesz a gyermeki lelkek meg­mentésére. Azonban a háború szenvedései közé tartozik ez is. Amennyiben nem segíthetünk rajta, el kell tűrnünk ezt is, jobbig. Mint annyi sok minden mást is, összeszoritott fogakkal. De ha valaki észreveszi, hogy a gondjaira bízott fiuk nagyon telve vannak háborús szusszal és hősi fenhéjázással, akkor annak mégis azt ajáufom: ne prédiRálássál iparkodjék beiőlük az ördögöt kiűzni. Ne szóljon semmit, azt is csak lassan mondja, hanem vigye el azokat a fiukat az egyik kórházba, a kötözés óráiban. Majd meglátja milyen alázatosak lesznek egyszerre maguk­tól is azok a gyerekek. K. G. HETI HÍREK. Gyüjtsünk a Csánv-szoborra! Özv. Pallini Inkey Kálmánná Edlach, bei Reichenau 50 korona, Bachruch } udvari tanácsos, cs. ' és kir. ékszerész Budapest.20 korona, Mai gyűjtésűnk 70 K — í. Hozzáadva a múltkori 42613 K 72 í. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42683 K 7 2 f. Uj évfolyamunknak ez első számá­ban emlékezetes adománnyal szaporo­dik nemes célú ősszegünk. Ismételten is megjegyezzük, hogy amióta a nagy világháború van, mindent ez emészt meg, tehát nem gyűjtünk még a vértanú csány szobrára sem, csupán csak elfogadjuk a legoszintébb filléreket. Inkey Kálmánná Öméltósága kivétel. Öméltósága a háború adózásából is kiveszi a részét bővön mindenütt, akár Rigyáczon, akár Zalacsánban tartózkodik, akár Budapesten, akár Reichenauban lakik. De emellett sűrűn fölkeresi a mi zalai ügyünket. Tudni kell ugyanis, hogy Öméltósága egyik első erkölcsi vezére hős vértanunk szoborbizottságának, fővédője ennek a mozgalomnak. S minden nevezetes alkalommal az anyagi áldozatot is megküldi. A második megjegyezni valónk szintén örvendetes. íme Buda­pesten is megértik a mi mozgalmunk erkölcsét, ime Bachruch tanácsos ur is részt vesz hazafias munkánkban s ez azt is bizonyltja, hogy bizottsági tagjaink szerteszét jó magvetők. És harmadik feljegyezni valónk az, hogy világért se higyje s -ne tartsa senki Csány László nagy vértanunknak történetét különállónak a mai nagy dolgok küzdelmeitől, áldozatától és véres színpadjától. Mindenkor, akkor is, most- is, s mindenütt, ott is,, itt is hősök vére folyt és mindenütt a magyar hősök vérének a folyása a magyar nemzet nagyságát célozza es szolgálja. Nem utolsó, mindig az elsők elseje ezekben is Csány László hősi jelleme. Pártoljuk a VöílvKereszt Egyesületei! Tegnap volt Vizkereszt s annak bekö- J szöníével ismét aktuálissá válik a farsang, j amely ebben az esztendőben negyvenöt j napig tart. Más időkben ilyenkor már vigan j fagyott és nagyban folyt a korcsolyásás, j hogy igazi télről tegyen bizonyságot. Most majdnem heteken át esik az eső és ha I kisüt is a márciusi- erejű nap, mihamar újabb borulás következik, hogy itt-ott tavaszi égzöngést és villámlást produkáljon, ; januárban szokatlan záporesőkLel. És : amikor a boldogabb időkben Vizkereszt j előtt már valóságos naptára volt a farsangi mulatságoknak s tucaton kint jutottak szerephez a bálanyák, addig most minden | csöndes, jeléül annak, hogy úgyszólván senkinek sem jut eszébe elittbálokat rendezni. ; Miként 1915-ben és 1916-ban, iigy az j idén is hangtalan és szomorú lesz a farsang, hosszú negyvenöt napon keresztül. És talán nem árt följegyezni, hogy akkor, amikor az emberek, boldog-boldogtalan kereste és keresi ma is a szórakozásokat és az élvezeteket, csakis a táncmulatságok tekintetében rendeznek nagyböjtöt, mintha egyesegyediil ez volna a tilos azok előtt, akik egyáltalában nem respektálják a háború által okozott tragédiákat és borzalmakat. Ez a mostani nagy tusakodás csodálatos módon arra birta a halandókat, hogy kizá­rólag a farsanggal álljanak hadilábon és csakis tánc ellen foglaljanak állást, minden más bűnös csuhajózást megengedve maguk­nak. Ennek a furcsa és fölötte különös föl­fogásnak a következménye persze most is az lesz, hogy a hangos és a bálos farsang szerényen meghúzza magát s azok az nrak és hölgyek, akik Ízléstelennek és visszata­szítónak bélyegzik a mai viszonyok között a táncolást, a sok tekinteíben lármásabb és frivol mulatóhelyeket töltik meg, hogy azokban tapsoljanak a nem mindig meg­tapsolni való dolgoknak. Milyen lesz az ujesztendő? Ne tessék megijedni, nem jósolgatni akarunk. Az 1917. évi naptárból csupán néhány adatot veszünk ki és felhívjuk jó előre olvasóink figyelmét, hogy lesz elég pihenő nap. Kettős ünnepek lesznek ebben az évben a tegnapi és a mai nap, Szent István napján, amely hét­főre esik, kisasszonykor, amely szombaton lesz, továbbá természetesen husvétkor, pün­kösdkor és karácsonykor. A naptárakban az ünnepek közé egyet nem vettek fel, pedig az lesz a legnagyobb ünnepünk, a világ ünnepe, a keresztényé, zsidóé, mohamedáné szóval minden vallásu hadviselő népé egya­ránt: a békekötés napját Pedig bizonyosan ott van az a bizonyos nap az év 365 napja közt. Vájjon kitndná megmondani, melyik lesz az a nap? Érdemes még megemlíteni, hogy az újév rendkívül gazdag lesz a nap és holdfogyatkozásbans mi is látni fogunk, január 23-án ugyanis részleges napfogyat­kozás lesz, amely reggel háromnegyed hét­kor fog kezdődni és délelőtt egynegyed tizenegykor ér véget. A farsang január 7-től február 20-ig tart, tehát 45 napig, de bár­mily hosszú legyen, az idén is nyomtalanul fog elmúlni. De azért nem kel! búsulni, reményleni kell, hogy ebben az évben lesz még bor, búza, békesség és tánc. Lesz rézgálic. Szinte ideges türelmet­lenséggel érdeklődnek szőlősgazdáink, hogy lesz-e az idén megfelelő mennyiségű gálic és hogy az kellő időben lesz-e szétosztva? A gazdák élénk érdeklődése nagyon is indokolt, mert hiszen vidékünk szőlő, ille­tőleg bortermésének biztosítása függ a peronoszpora elleni védekezéshez szükséges gálic kellő időben és mennyiségben leendő beszerezhetésétől. Másrészt a múlt években a gálic nehézkes és költséges beszerzése még jobban fokozza a szőlőbirtokosok ez irányú mozgalmát, különösen akkor, midőn a bor értékesítése a nem remélt fokot érte el. Megnyugvással vehetik a bortermelők a napilapokban á múlt héten hozott ama hirt, hogy a földművelésügyi minisztérium­nak a folyó évi permetezés céljaira máris 300 vaggon rézgálic áll rendelkezésére. Ez a mennyiség már készen van, részint itt benn az országban, részben pedig még a külföldön. Ennek a gálicnak a szétosztása már január-februárban meg fog kezdődni. Ezenkívül a további rézgáliemennyiségek beszerzése is folyamatban van. A minisz­térium által kiosztandó gálic ára még nincs megállapítva, de a jelenlegi viszonyok közt bizonyára oly mérsékelt lesz, hogy kétségkívül lényeges befolyással lesz azok­nak a hihetetlen magas áraknak a csökken­tésére, amely árakon a kereskedelmi forga­lomban lévő rézgálicot az utóbbi időkben árusították és minden esetre tartózkodóvá fogja tenni a szőlősgazdákat az ilyen ma­gas árú rézgálic vásárlása tekintetében. A nikkel huszfil.léreseket később is beváltják. Tudvalévő, hogy az Osztrák- Magyar Bank január.elsejétől beszüntette a forgalomból kivont huszfilléresek beváltását. A közönségnél még igen sok huszfilléres vau, amelyet hanyagságból nem váltottak be s az a hiedelem támadt, hogy ez most teljesen ériékét veszti. A dolog nem igy van. Január elsejével a nikkel huszfillérest csak a forgalomból vonták ki, azonban az értékét nem vesztette el, március 8z-|ga ________________1917. január 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom